vagyon

Vagyoni különbözőségek gyermek- és  felnőttkorban

A 90-es év gyermeke vagyok, az akkor még középosztálybelinek számító családból származom. Önkormányzati házban , közös udvarban éltünk, 5 másik családdal együtt. Nem volt okostelefonom, sem számítógépem, de még csak márkás ruháim sem. A történet sokaknak ismerős lehet, így az ilyenfajta generációs különbségeket nem is ragoznám tovább. Akit érdekel korábbi írásomban már boncolgattam a témát (http://outsider.reblog.hu/generacios-kulonbsegek).

Mindig volt mit ennünk, volt tiszta ruhám , amit felvehettem , házunk, amiben egy boldog gyermekkort tölthettem. Sosem éreztem magam szegénynek, egészen addig a pontig még egy szép napon nem szembesültem azzal, hogy vannak nálunk vagyonosabb családok is. Soha nem felejtettem a napot, mikor keresztanyámnál kellett nyaralnom - mindig is utáltam oda járni, de a szüleim megpróbáltak nekem örömet szerezni azzal, hogy világot lássak-. A drága jó keresztszülőm (aki egy igen gazdag építészhez ment feleségül) mindent meg is tett azért , hogy "jól" érezzem magam.

Például nem felejtette el az akkor 7 éves kislány orra alá dörgölni, hogy az a nadrág, amit éppen visel (a kedvencem volt), nagyon szegényes öltözet és megkérdezte , hogy neki tényleg csak ilyen szarra telik -e . Örökre megmaradt  bennem, pedig már jó néhány év telt el azóta. 

Otthon aztán anyu megnyugtatott, hogy nem kell aggódnom emiatt, nem vagyunk mi szegények, csak vannak nálunk jobb módban élők is. Rendben , gondoltam magamban, nincs itt akkor olyan hatalmas gond. 

vagyon

Később aztán a suliban újból nyugtalanítani kezdett a dolog. Folyton a családunkról, a szüleink munkájáról  kérdezgettek bennünket , de mikor én jöttem sorra fogalmam sem volt róla, hogy miért érzem azt a forróságot az arcomon  és , hogy miért nem akar hang kijönni a torkomon. A magyarázat persze az,

hogy életemben először szégyelltem, hogy mi nem vagyunk egy jómódú család.

Hisz legtöbbjük szülei értelmiségiek vagy vállalkozó vagyonos emberek voltak, miközben az enyémek kétkezi munkával keresték a kenyerünket. A következő arculcsapás pedig akkor jött el, mikor egy osztálytársam véletlenül meglátott engem focizni a közös udvaron. Nem volt rest az arcomba vágni, hogy mennyire szégyenletes ahol lakok, s bár szeretne velem játszani az anyja szerint nem jó,  ha együtt mutatkozunk.....  ( Itt hozzá kell tennem, hogy a drága óvónő anyuka kislánya csak bukdácsolt az iskolában, engem kért meg , hogy korrepetáljam a lányát ) . Mondanom sem kell, hogy rendkívül nehezen emésztettem meg azt, hogy olyasmiért bántanak, amiről nem tehetek.

Én nem éreztem azt ,hogy kevesebbet érnék, vagy a szüleim kevésbé lennének értékesek attól, hogy nincs akkora vagyonunk, mint másoknak.

A legjobb tanulók és sportolók közé tartoztam az osztályban, s bár a tanárok is megpróbáltak a jó módú éltanulók közé "tolni", én mindig a hozzám hasonlókkal szerettem lenni. Olyanokkal, akik kicsit másképp látják a világot ,, akik nem pénzben mérik az embereket. Eme jó szokásomat a mai napig megőriztem . Szerencsémre jó útravalót kaptam a szüleimtől és olyan értékrendet , amivel jól vettem az akadályokat. 

Vekerdy Tamás : minden azon múlik, hogyan telt az első hat-hét év. A gyerek érzelmi biztonságban van-e? Vagyis marháskodtak-e vele, dögönyözték-e, csiklandozták-e, mondtak-e neki mondókákat, énekeltek-e neki, stb. Megtanult-e személyes érzelmeket kapni, elfogadni és viszonozni. Aki ezt tudja, az védve megy be az iskolába, aztán később a kamaszkorba.” 

Később aztán a saját értékrendem alapján őriztem meg és hagytam hátra barátokat, majd hasonló elven létesítettem párkapcsolatot is. Azon kevesek közé tartozom, akik sosem az alapján választottak, hogy milyen slusszkulcs lóg ki a zsebből vagy épp mennyire van tömve a buksza. Egyszer aztán mégis végigsöpört rajtam a szerelem egy pénzes fiúval, mindazok ellenére , hogy tudtam, rendkívül különbözőek vagyunk. Ez már csak így szokott lenni, az ellentétek vonzzák egymást- majd végül taszítják is.... 

Jómódú családból származott, ő maga diplomás értelmiségi, aki otthon lakott, édesapja cégénél dolgozott,onnan vette fel a fizetését és a tőle kapott autóval járt. Keresetét  csak magára költötte, hiszen sem a csekkekbe , sem semmi másba nem kellett beszállnia. Világéletemben taszítottak az olyan emberek, akiknek mindent a hátszél biztosított, de azt gondoltam, hogy ő más- tévedtem. 

Egy idő után elkezdett piszkálni  az értékrendem, a gondolkodásmódon miatt. Lassacskán zavarni kezdte bennem minden, előttem pedig tisztulni látszott a kép, hogy valójában mennyire is különbözünk egymástól.

Minden hétvégén nálunk volt, édesanyámmal végigfőztük a kívánságlistáját, mégsem ajánlotta fel sosem, hogy beszállna a költségekbe. Nekem vett ugyan drága ruhákat, de nem felejtette el megjegyezni, hogy azért kell , mert amik nekem vannak abban nem lehet megjelenni bizonyos körökben. Tudtam, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, mégis nehezen gyógyultam ki belőle.  

vagyon

Egyik nap Szegedre mentem vizsgázni, s egy padon terveztem elkölteni a reggelimet, mikor megláttam egy hajléktalan urat a másikon ücsörögni. Nem voltam rest, odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, hogy volna -e kedve reggelizni velem, mert a gyomorgörcsöm miatt úgysem fogok tudni annyi mindent megenni.

Beszélgettünk, mintha csak régi ismerősök lennénk. Elmesélte, hogy

egy válás és egy rosszul sikerült üzlet miatt, egyik napról a másikra vált vagyonos emberből hajléktalanná.

Hogy hiába próbál talpra állni mégsem megy neki- rendkívül gyakori életút ez az utcán élő emberek körében. Én azért próbáltam lelket önteni belé, majd elbúcsúztunk egymástól.Mikor ezt elmeséltem a kedves páromnak, annyit kérdezett csupán, hogy mostam - e kezet utána!?  Mondanom sem kell, hogy ilyen különböző világnézettel nem soká tartott a szerelmünk. 

Csak két olyan példa az életemből, , melyek alapján jogosnak érzem a címben szereplő kérdést. Pusztán azért, mert valaki nem túl jó vagyoni helyzetbe született vagy esetleg a későbbi élete nem úgy alakult, hogy nagyobb vagyonra tegyen szert, az már kevesebbet ér másoknál ? És akinek esetleg az ölébe hullott mindez, az már értékesnek számít? Az olyan dolgok, mint tisztelet, becsület és értékrend , már kimentek a divatból ?