Outsider

blogavatar

Hétköznapi_Nő - Hétköznapjai kicsit más szemmel. Ki mondta , hogy kívülállónak lenni könnyű ?

Oszd meg a Facebookon!

Utolsó kommentek

Idegen az ágyam mellett

Évekkel ezelőtt történt meg velem először az a félelmetes eset, aminek következtében azt hittem megbolondultam. Azóta persze Google barátomnak köszönhetően rájöttem, hogy normális vagyok, mondjuk ezt már a hangok is megmondták. 

idegen

Elaludtam , ahogy az éjjel már csak  lenni szokott. A repkedő pillangós rózsaszín álmok helyett azonban valami egészen más vette kezdetét. Az agyam még ébren volt , a testem viszont már nem óhajtott engedelmeskedni. Teljes sötétségben voltam, egy csuklyás alak ült mellettem, nem láttam az arcát, de kárörvendő kacaja egyre hangosabban dübörgött a fülemben. Lebénultam. Szó szerint. Éreztem, ahogy folyni kezd rólam az izzadtság, a szívem őrült tempóban kalapált, ordítani akartam. De nem ment.

Nem tudtam hangokat kipréselni a számból, nem tudtam megmozdulni.

Teljesen tudatomnál voltam, menekülni akartam onnan minden áron. Féltem attól az alaktól, pánikba estem a bénultság érzésétől. Fogalmam sincs meddig tartott ez az állapot, de mihelyst képes voltam megmozdítani a végtagomat, véget ért ez a rémálomszerű mégis túlságosan valóságosnak tűnő állapot. A szívverésem lassan visszakapcsolt a normális tempójára, szűnni kezdett a félelem. 

idegen

A legelső alkalomról szóló élménybeszámolóm  részlete egy korábbi cikkemből : 

Valami meg akart ölni ...

Az  a sötét lény ott volt velem, éreztem.

Tudtam, hogy nem lehet valóság, hiszen lefeküdtem és valószínűleg el is aludtam.

De ha alszom, akkor hogyan gondolkodom közben teljes tudatommal?

A pulzusom emelkedik, a  szívem dübörög a mellkasomban.

Fel kellene ébrednem, de nem megy.

Egyetlen végtagom sem mozdul, nem tudom kinyitni a szemem.

Alig kapok levegőt, a háttérben túlvilági kacaj zendül.

Egy sötét csuklyás alakot látok, rettegek.

Érzem, hogy bántani akar.

El innen! De hogyan?

Lebénultam.

A tudatom éber, de a testem nem engedelmeskedik.

Vége. Az a valami csak rám vár.

Fel kell ébrednem!

idegen

Először fogalmam sem volt róla, hogy mi történhetett velem. Halálfélelmet éreztem, gondoltam vége ennyi , elment az eszem. Később utána olvastam a dolognak és félig meddig megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen "eszement" , akinek ilyen problémái vannak. A jelenség neve alvásparalízis (alvási bénulás ).

Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt, vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül egy izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás), vagy testen kívüli élmény. Előfordulhat egészséges személyeknél, vagy kapcsolódhat alvási rendellenességekhez, például narkolepsziához vagy katalepsziához. A migrén tünete is lehet. Tudományosan az álom alatti alacsony vérnyomással magyarázzák. Egy másik oka az, hogy a REM alvás idejére a szervezet ideiglenesen lebénítja a vázizmokat az alvajárás és az alvabeszélés elkerülése érdekében, és ez a felriadás után is hat. Az izolált alvási bénulás MeSH kódja D020188. Az alvás misztikussága miatt az alvási rendellenességeket is misztika övezte. A hallucinációkat igaznak hitték. A néphit szerint rossz szellemek, lidércek,boszorkányok okozzák, hogy megfélemlítsék vagy megöljék az embereket.

Forrás : Wikipédia

idegen

A furcsa jelenség azóta már annyiszor ismétlődött meg velem, hogy szakértője lettem az alvási bénulás kezelésének. Legalábbis valamilyen szinten képes vagyok kordában tartani. Érzem mikor fog elkezdődni és tudom mit kell tennem, hogy legyőzzem. Nálam például veszélyfaktor a hanyattfekvés, nem szabad úgy elaludnom, mert azonnal bekövetkezik a lidérces jelenés. Olyankor erőnek erejével rá kell vennem magam, hogy megmozdítsam legalább a lábam. Egy kicsit enged a bénulás, így van időm még , hogy megforduljak, ezáltal vége lesz, mielőtt még elkezdődhetett volna. Nehezebb , stresszesebb időszakokban , mikor a lelki állapotom nem túl kielégítő, még mindig megesik velem , hogy belesüllyedek ebbe az állapotba és újra

ott találom magam az ébrenlét és alvás közötti rémisztően idegen, most már mégis kicsit ismerős helyen.

Tudom, hogy ha sikerül megmozdulnom, akkor véget ér, így a pánik sem olyan erős már, mint régen. Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy a sötét alak mit akar tőlem, de valószínűleg csak az agyam űz velem gonosz tréfát. 

Tovább

Tényleg csak a származás számít ?

 A legjobb barátom roma származású, engem ez azonban sosem érdekelt. A környezetünket viszont annál inkább. Több, mint két évtizedes barátság a miénk, mégis a mai napig találkozom olyan mondatokkal, mint a cigánynak cigány a párja, keress magadnak Rendes barátnőt, lenéznek miatta és így tovább. Tényleg ennyire nem számít az, hogy az embert is megismerjük, mielőtt ítélkeznénk felette?

A kirekesztéshez elég indok pusztán a származás ?

idegen

Mióta az eszemet tudom, azóta ismerjük egymást. Gyermekkorunkban közös udvaros társasházban laktunk, a jó értelemben vett bandázás mindennapos volt.

Egy gyermek nem ítélkezik. Nem éreztem azt, hogy ő más lenne , mint én.

Barátok voltunk és vagyunk a mai napig is. Szüleim akkoriban szemet hunytak efelett, úgy voltak vele, hogy majd úgyis elmaradunk egymástól, lesznek más barátok. Újak lettek ugyan, de mi csak nem akartunk elszakadni . Ekkor találkoztam életemben először azzal az értelmetlen gondolkodásmóddal, amit rasszizmusnak nevezünk.

 A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.

idegen

Megpróbáltak rávenni , hogy akiről mindent tudok, akit ismerek és szeretek, arra nézzek   úgy , mint egy Idegenre, csak azért mert nem olyan mint én. 

Rendkívül idegennek éreztem ezt a felfogást és mindig is távol állt tőlem. Nem értettem, hogy miért kellene távol maradnom tőle. Az "azért mert cigány" magyarázat mindig is kevés volt számomra. Szembeszálltam bárkivel, aki bántani merte őt vagy a barátságunkat. Az előítéleteivel mindenki csak addig jutott, hogy vagy elfogadja, hogy ő a legjobb barátom, vagy velem sem kötelező szóba állnia.  Ezerszer hamarabb ítéltem és ítélem el azt az embert, aki így gondolkozik, mint azt, aki mellettem volt egész életemben.

Miért nem a hozzád illőkkel barátkozol? Nem szégyelled, hogy ilyen barátnőd van? Mindenki lenéz miatta!

Rossz érzés volt, hogy pont a sajátjaim gondolkodnak ilyen buta módon. Rengeteget vitatkoztunk, amiért én nem kerestem magamnak hozzám való barátnőt. De miért is kerestem volna? Olyan embert találtam, aki mindig mellettem állt és áll, aki sohasem bántott, akire mindig számíthattam és számíthatok a mai napig is. Barátok vagyunk immáron 25 éve és ez így is marad, előítéletek ide vagy oda. 

idegen

Bárhová mentük, mindig érezni lehetett, hogy vele máshogy bánnak, mint velem. Sikerült is a társadalom eme buta gondolkodással rendelkező embereinek elhitetni vele , hogy ő kevesebbet ér , mint mi. Pedig egy rendkívül értékes emberről beszélünk.  Az édesanyja magyar származású, ebből következik, hogy köztünk nőtt fel, nem beszéli a lovári nyelvet sem. Tisztelettudó, kedves, barátságos ember, akire mindig lehet számítani.

De kit érdekel mindez ugye ? 

Sokkal könnyebb "büdös cigányozni" , mint megismerni a valódi embert. 

Az előítélet nem egyéb, mint vélemény ítélet nélkül. A gyermekeknek az egész világon olyan véleményeket sugallnak, amilyeneket csak akarnak, s előbb, mintsem a gyermek képes volna ítélkezni.

idegen

De valóban ennyire korlátoltak lennénk? El lehet ítélni egy embert pusztán a származása miatt?

Tovább

A világ megérett a pusztulásra!

A legfejlettebb lények vagyunk a Föld nevű bolygón - állítólag. Holott azt, aki elpusztítja az egyetlen helyet ahol élhetne, még intelligensnek sem lehet nevezni, nem hogy fejlettnek.

idegen

Készpénznek vesszük, hogy ez a  bolygó a miénk, úgy viselkedünk, mintha minden azért létezne, hogy kiszolgálja az egyre növekvő igényeinket. Pedig, mi is éppoly Idegenek vagyunk itt, mint azok , akiket egyfolytában kutatunk. Fogalmunk sincs róla, hogy mi céllal jöttünk a világra és arról sem, hogy mi történik azután, hogy elhagyjuk azt. Számtalan sci - fi filmben vizualizálták már az idegenek támadását, akik célul tűzték ki maguk elé az emberiség elpusztítását. Azonban ha így folytatjuk, más dolguk sem lesz (ha léteznek egyáltalán) , mint végignézni azt, ahogy önnön kezünk által vetünk véget az emberi lények létezésének

idegen

Hiába ordítják bele a nagyvilágba környezetvédők, kutatók , hogy nagy a baj, hiába állna rendelkezésre a technika egy új világ létrehozásához,

amíg a pénz az egyetlen mozgatórugója ennek az életnek nevezett létezésnek, addig csak lassan, de biztosan menetelünk a végítélet felé.

 Mindent eltiprunk ami az utunkba kerül és olyannyira "intelligensek" vagyunk, hogy egymást is elpusztítjuk. Képtelenek vagyunk békében élni. Terroristák, gyilkosok, erőszaktevők, állatkínzók, az emberi lét rákfenéi élnek közöttünk. És lényegében semmi másról nem szól az életünk, csak  a pénzről.

Az emberek egyik fele akkora gazdagságban él, hogy fürödhet a pénzében, a másik meg belehal a szomjúságba, mert még iható víz sincs körülötte.

Nem törődve mindezzel, élünk tovább.

idegen

Évről - évre olyan természeti katasztrófák történnek körülöttünk, hogy emberi emlékezet óta nem láttak olyat, mégsem vesszük észre, hogy porszemek vagyunk csak ebben az univerzumban. Olvadó jéghegyek , egyre vékonyodó ózonréteg, egyre égetőbb napsugárzás, koszos levegő.

Nem törődve mindezzel, élünk tovább.

idegen

 Egész állatfajokat ítéltünk a kihalásra azzal, hogy  kiirtottuk az élőhelyüket, elfogy körülöttük a természet és nem marad más , mint a koszos, büdös betondzsungel.

Nem törődve mindezzel élünk tovább.

idegen

Ember embernek gyilkosa. Elvetemült elmebetegek irtják a népet Allah nevében, ártatlan emberek ezrei halnak meg a téveszméik miatt .

Törődve ugyan vele, de érdemben nem sokat téve ellene, élünk tovább. 

idegen

 

De vajon meddig tehetjük meg, hogy nem törődünk mindezzel és élünk tovább ? Mikor jön el az a pont, mikor meg kell változnunk? És egyáltalán, képes az emberiség a változásra ?

Nem árt szem előtt tartanunk a tényt, hogy ebben az életben csak mi veszíthetünk. Rajtunk múlik meddig élhetünk, a Föld nevű bolygó köszöni szépen, emberek nélkül is jól meglenne.

Tovább