Outsider

blogavatar

Hétköznapi_Nő - Hétköznapjai kicsit más szemmel. Ki mondta , hogy kívülállónak lenni könnyű ?

Oszd meg a Facebookon!

Utolsó kommentek

Langyos víz - A kapcsolat halála ?

Nem tudod meginni a vizet, ha egyszer kiömlött. 

vizsprint

Ma az instant kapcsolatok idejét éljük, Facebook "párok" születnek, fénykorukat élik a szextárskeresők. Minden könnyedén elérhető, párkapcsolatok jönnek, mennek. Mégis maradt még pár ezer ember, aki hisz a szerelemben és szeretne egyfajta biztonságban urambocsá' boldogságban élni a párja mellett. Szubjektív véleményem szerint erre a 3 nagy csoportra oszthatók az emberek: 

A tartós kapcsolat pártiak 

A boldog szinglik 

A laza kapcsolat hívei 

Én mindig is az első csoportot erősítettem, bár sosem ítéltem el a másikba tartozókat sem. Mostanában viszont egyre inkább elgondolkozom azon, hogy egyáltalán

megéri -e erőltetni ezt az összebútorozott holtomiglant ?

Mert, ahogy mondani szokták a szerelem el fog múlni. De akkor mi marad ? És ami marad az elég a boldogsághoz ? 

Ismerősi körökben és a saját számból is gyakran hangoznak el olyan mondatok,  hogy ellaposodott a kapcsolat, már nem olyan, mint régen, megszoktuk egymást és így tovább. Mégis benne maradunk és vegetálunk életünk végéig, folyamatosan hazudunk magunknak és ő is nekünk. Mert kényelmes, bármennyire is boldogtalanná tesz minket, amit persze még magunknak sem merünk bevallani. 

De egyáltalán törvényszerű az, hogy az idő múlásával múlnia kell a szerelemnek, a vágynak és mindennek, ami az elején annyira boldoggá tett?

A kezdetek kezdetén mi is jó eséllyel indultunk el a rózsaszín ködben, működött az a nyomorult kémia, megvolt minden és semmi nem volt fontosabb a másiknál . Jobb esetben mindenki tudja, miről beszélek. De ahogy összeköltöztünk minden kezdett megváltozni. Szépen lassan beállt az

unalmas állóvíz effektus. 

Tudod, amikor minden nap ugyanaz, amikor tudod, hogy mi fog következni, amikor már semmisem spontán. És egyre inkább kezdett gyötörni az érzés, hogy magányos vagyok úgy , hogy nem is vagyok egyedül. 

Na, ilyenkor két út létezik, futsz amerre látsz, vagy megpróbálod fellobbantani azt a régi tüzet. Én az utóbbit választottam , de valahogy az ellenkezőjét értem el vele. Ideig óráig jó volt , aztán ment ugyanúgy minden tovább. És minél jobban erőltettem , annál rosszabb lett. Már nem éreztem magam nőnek , csak tettem a napi dolgom és néztem esténkét a Tv-t, miközben a kedves párom horkolt. Ő persze nem értette mi a bajom , hát megkapok mindent. Pedig egy Férfi szájából elég kemény dolog olyat hallani , hogy

ne erőltesd .... igen, azt. 

Mintha valami nimfomán őrült lennék. Még aztán megsajnálom a végén, rossz lehet neki, hogy a barátnője megkívánja. Szóval így kaptam meg mindent. Köszöntem is szépen.

vizsprint

Munka, Tv, Facebook, jóéjt puszi - ez hétköznap

Kirándulás, Tv, Facebook, jóéjtpuszi - ez hétvégén 

És tudom, még a szerencsésebbek közé tartozom, hogy voltak közös programjaink. De könyörgöm! Ennyi erővel barátok is lehettünk volna. Mert így ugye a hűséget megköveteli, de mint férfi semmit sem nyújt. Sakk matt. És persze én vagyok a hülye , mert ilyen az együttélés.....Na most először komolyan elgondolkodtam azon, hogy ha valóban minden együttélés ilyen, akkor

soha többé nem akarok ebben a langyos, állott vízben toporogni!

vizsprint

Az alkohol nem megoldás, de végső soron a víz sem az.

Tovább

Én kijutni akarok, nem be. De azt sürgősen!

bejutas

Kijutni ebből a depressziós, pesszimista, örökké fanyalgó magyar virtusból és bejutni a lelkes, pillanatokat élvező és jövőt tervező emberek világába. 

Vigyázat! A bejegyzés obszcén szavakat is tartalmaz, melyeket az indulat szült.

Ép eszemmel felfogni már nem tudom, hogy tulajdonképpen mit is akarunk ? Megválasztunk egy politikai pártot, utána egész kormányzásuk alatt szidjuk őket ,mint a bokrot. Hagyjuk, hogy tönkretegyenek mindent, majd siránkozunk, hogy mekkora szar ez az ország. És valóban, lassan teljesen élhetetlenné válik. De akkor miért 5 percet sztrájkolunk? Mert a sztrájktörvény így meg úgy. Kit érdekel ? Összefogás, na, az, ami itt nincs. Csak kesergés, meg fröcsögés, az van . S ha véletlen mégis lenne minek örülnünk, az örök keserűséget , akkor sem tudjuk elengedni.

Akinek kicsit is jobban megy a szekere a miénknél, hát feljelentjük a NAV-nál , nehogymá'. Közben meg karba tett kézzel nézzük a "fejesek" hihetetlen gazdagodását. Olyan gyerekeket nevelünk, akiket leszoktatunk a gondolkodásról, aztán jönnek a Bezzeg a mai fiatalok ... kezdetű mondatok. Kínlódunk, de nem változtatunk. 

Ha megszakadok akkor is vannak rosszakarók zöldek meg sárgák......Hogy ha nem vagyok kedves, türelmes akkor nyergelek a nagy lovon
Hogyha két krajcárral többem van, mástól veszem el én a vagyonom. 

Gyűlölöm a Tv-t, a híradót és a híreket egyáltalán. Ömlik a nyakamba a sok szar minden áldott nap, közben mások meg a pozitív hozzáállásról papolnak. Nagy szavak csak. A jövőképemet már rég szétverték, nem érzek mást , mint kilátástalanságot. De mindezek ellenére, legalább próbálom keresni a szépet és a jót is. Panaszkodhatunk itt napestig, hogy az Orbán így meg úgy, meg a stadion meg az egészségügy és az oktatás.... Megváltozik ettől valami ? Hát kurvára nem. 

bejutas

25 éves vagyok, mióta csak kikerültem a nagybetűs életbe, kínlódok a munkanélküliséggel, a kevés pénzzel, az albérlettel. A szüleim nem tudnak támogatni, az állam meg ... Tudjuk.  De a jó magyar tulajdonságunk azért  megvan, a jéghátán is megélünk. Viszont mocskosul unom már a folyton siránkozó embereket.

Szar az élet. És ha folyton rinyálsz attól jobb lesz ?

Legszívesebben felképelném az ilyeneket. Elegem van már ebből a hozzáállásból és, hogy elszívják az életenergiámat, amit én is úgy kaparászok össze mindennap. Azt a sok időt és energiát, amit a sirámainkra fordítunk, beletehetnénk inkább a változtatás képességébe. Mert ez az egy mindenkiben megvan. 

bejutas

Jussunk már ki végre ebből a borúlátó hozzáállásból, eleget nyalogattuk a sebeinket! Vagy ha nem megy, legalább azokat hagyjuk békén, akik megpróbálják látni a szépet is az életben. Engedjük őket bejutni egy általuk teremtett szebb világba!

Tovább

Rabok legyünk vagy győztesek?

 Bejutás szó alatt én azt értem, hogy elérni valamit, ami nem mindenkinek sikerül. Ergo,

bejutottam valahová, ahová nem juthat el akárki.

Erről pedig mi más is juthatna eszembe most, mint az EB. Az EB ,viszont ezúttal női szemmel.

Ja igen, utálnom kellene az egészet, jesszusom sört kell vinnem a pasimnak,hülye férfiak rohangálnak egyetlen labda után, jézusom most mi lesz ... Jah nem, azon kivételek közé tartozom akik szeretik a focit, de a magyar válogatottnak nem sok esélyt adtak. 

De, 

nem kell előre lebecsülni, imádom a jó meccseket, tudom mi a szöktetés, a kötény, a tizenegyes, ismerem a szabályokat, szeretem a focit játszani is.

Az esélyeket, a Tippmix legjobb tétjeit vagy a csapatok egymáshoz viszonyított esélyeit már kevésbé tudom követni. Első Eb-m az , amin nem kell kabalacsapatot választanom.

Tiszta szívvel szurkolhatok a magyaroknak. Annak a csapatnak, akit mindenki leszólt, akiket két ballábas szerencsétlennek csúfoltak.

bejutas

Nos, ehhez képest a legjobbak közé jutottunk. Teljesen mindegy melyik városban élünk, egy emberként szurkolt mindenki, mert

magyarnak lenni sok idő után először büszkeség volt és nem balítélet.

bejutas

mindenamisopron.hu

Néztem  a meccset lakótelepi panelházból, ahol a gól öröme úgy zúgott, mintha csak a stadionban lettünk volna, követtem végig szurkolói menetet, ahol zengett a dal , mely szerint

az éjjel soha nem érhet véget,

láttam örömmámorban úszó drukkereket , akik reggelig nem hagyták abba a

RIA RIA Hungária

szurkolói rigmust. Szökött a szemembe könny, az összetartást látván, ami valljuk be, kevés egyéb más dolog alkalmaként jön létre a magyarok között.

Mert lehet fanyalogni, lehet utálkozni, lehet politikai kérdést csinálni az egész EB-ből, de egy dolog biztos,

hogy most az egyszer jó érzés magyarnak lenni.

És ezt kellene , hogy jelentse számunkra a BEJUTÁS szó.

Odaérni valahova, ahová a többség úgy tartja lehetetlen.

Ott is megállni a helyünket, ahová nem várt senki,  majd, ha mégsem vagyunk a legjobbak, emelt fővel azt mondani, hogy megérte. Mert itt is ez történt. A vereség után is zengett a rigmus és hallatszott városszerte a

Szép volt fiúk !!!!

felkiáltás. Mert ez az , ami igazán számít, hogy elértünk valahová, amibe alig feccölt valaki bizodalmat, majd győzött a jobbik csapat, ami nem vereség, sokkal inkább tanulság. Rengeteget fejlődtünk, újra lehet hit a magyar fociban,

ez a vég pedig , csak egy kezdet.

Pont úgy, ahogy az életünkben is kezelnünk kellene ezeket a helyzeteket. Mert aki mer az nyer , nem de  ? Akkor is menni az álmok után, ha mindenki azt mondja lehetetlen, sőt annál is jobban akarni. Mert ők is csak emberek, honnan is tudhatnák ? Talán itt vagyunk elmaradva a többi nemzettel szemben, hogy nem merünk álmodni....... Valamiért ez a magyar nép hajlamos elkeseredni, irigykedni, és a pozitív dolgok helyett csak a negatívokra koncentrálni. De miért is ? 

Ha akarunk, tudunk mi összetartó nemzet lenni, a földről is felállni vagy ha kell, emelt fővel távozni. Mert nem mindig a győzelem számít, ha a lelkünket is beletettük, mégis vesztettünk, senki nem róhatja fel ezt nekünk. Sőt!! És ezt kellene nagyon gyakorolnunk. Álmodni és addig menni, még az álom meg nem valósul!

bejutas

Legalább megpróbálni, s ha már próbálni, akkor akarni, s ha akarni, akkor csinálni.

Végtelenül egyszerű. Coelho vagy Oravecz idézetek nélkül is menni fog, de ha az kell ám legyen. Csak tegyünk is valamit azért, hogy jobb legyen. Ne mindig a " dögöljön meg a szomszéd tehene" jó magyar népszokás érvényesüljön. Mert együtt, vagy ha nem is együtt, de legalábbis nem egymás ellen, bármire képesek lehetnénk.

bejutas

És, hogy mit is jelent ez az ÉN és a BEJUTÁS ,a blogger szempontjából ? 

Leginkább annyit, hogy a magyar csapat akkora erőt adott, hogy ezek után úgy érzem bármire képes vagyok . Még akkor is ha elbuktak, persze idézőjelben, mert ez nem egészen úgy van , de ez már tartozzon a hozzáértők asztalára. A lényeg az , hogy

bármennyire is irreálisnak tűnjenek azok az álmok, menjünk utánuk.

És még mielőtt a nagy szavak emberének tűnnék, nem vagyok gazdag család sarja, megjártam a hadak útját , nincsen sok pénzem, de vannak álmaim és legfőképp hiszek abban, hogy ha ezer ember is mondja, hogy nem fog menni , végül mind csodálkozni fognak azon, hogy neki mégis  sikerült BEJUTNIA oda, ahová kevés hittel, aligha fog sikerülni... És szerintem ennyi a

siker kulcsa: Hit és akarat.

Aztán rinyálás helyett , tenni akarás, majd végül a megvalósítás. 

A meccs után pár órával pedig, még mindig hallatszanak a szurkolói szólamok, pedig veszítettünk. De kit érdekel ez, ha elértük azt, amit több , mint negyven éve nem voltunk képesek ?

Nos, szerintem ez az , bejutni.... bejutni,a legjobbak közé .

bejutas

Tovább