Outsider

blogavatar

Hétköznapi_Nő - Hétköznapjai kicsit más szemmel. Ki mondta , hogy kívülállónak lenni könnyű ?

Oszd meg a Facebookon!

Utolsó kommentek

Tényleg csak a származás számít ?

 A legjobb barátom roma származású, engem ez azonban sosem érdekelt. A környezetünket viszont annál inkább. Több, mint két évtizedes barátság a miénk, mégis a mai napig találkozom olyan mondatokkal, mint a cigánynak cigány a párja, keress magadnak Rendes barátnőt, lenéznek miatta és így tovább. Tényleg ennyire nem számít az, hogy az embert is megismerjük, mielőtt ítélkeznénk felette?

A kirekesztéshez elég indok pusztán a származás ?

idegen

Mióta az eszemet tudom, azóta ismerjük egymást. Gyermekkorunkban közös udvaros társasházban laktunk, a jó értelemben vett bandázás mindennapos volt.

Egy gyermek nem ítélkezik. Nem éreztem azt, hogy ő más lenne , mint én.

Barátok voltunk és vagyunk a mai napig is. Szüleim akkoriban szemet hunytak efelett, úgy voltak vele, hogy majd úgyis elmaradunk egymástól, lesznek más barátok. Újak lettek ugyan, de mi csak nem akartunk elszakadni . Ekkor találkoztam életemben először azzal az értelmetlen gondolkodásmóddal, amit rasszizmusnak nevezünk.

 A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.

idegen

Megpróbáltak rávenni , hogy akiről mindent tudok, akit ismerek és szeretek, arra nézzek   úgy , mint egy Idegenre, csak azért mert nem olyan mint én. 

Rendkívül idegennek éreztem ezt a felfogást és mindig is távol állt tőlem. Nem értettem, hogy miért kellene távol maradnom tőle. Az "azért mert cigány" magyarázat mindig is kevés volt számomra. Szembeszálltam bárkivel, aki bántani merte őt vagy a barátságunkat. Az előítéleteivel mindenki csak addig jutott, hogy vagy elfogadja, hogy ő a legjobb barátom, vagy velem sem kötelező szóba állnia.  Ezerszer hamarabb ítéltem és ítélem el azt az embert, aki így gondolkozik, mint azt, aki mellettem volt egész életemben.

Miért nem a hozzád illőkkel barátkozol? Nem szégyelled, hogy ilyen barátnőd van? Mindenki lenéz miatta!

Rossz érzés volt, hogy pont a sajátjaim gondolkodnak ilyen buta módon. Rengeteget vitatkoztunk, amiért én nem kerestem magamnak hozzám való barátnőt. De miért is kerestem volna? Olyan embert találtam, aki mindig mellettem állt és áll, aki sohasem bántott, akire mindig számíthattam és számíthatok a mai napig is. Barátok vagyunk immáron 25 éve és ez így is marad, előítéletek ide vagy oda. 

idegen

Bárhová mentük, mindig érezni lehetett, hogy vele máshogy bánnak, mint velem. Sikerült is a társadalom eme buta gondolkodással rendelkező embereinek elhitetni vele , hogy ő kevesebbet ér , mint mi. Pedig egy rendkívül értékes emberről beszélünk.  Az édesanyja magyar származású, ebből következik, hogy köztünk nőtt fel, nem beszéli a lovári nyelvet sem. Tisztelettudó, kedves, barátságos ember, akire mindig lehet számítani.

De kit érdekel mindez ugye ? 

Sokkal könnyebb "büdös cigányozni" , mint megismerni a valódi embert. 

Az előítélet nem egyéb, mint vélemény ítélet nélkül. A gyermekeknek az egész világon olyan véleményeket sugallnak, amilyeneket csak akarnak, s előbb, mintsem a gyermek képes volna ítélkezni.

idegen

De valóban ennyire korlátoltak lennénk? El lehet ítélni egy embert pusztán a származása miatt?

Tovább

A világ megérett a pusztulásra!

A legfejlettebb lények vagyunk a Föld nevű bolygón - állítólag. Holott azt, aki elpusztítja az egyetlen helyet ahol élhetne, még intelligensnek sem lehet nevezni, nem hogy fejlettnek.

idegen

Készpénznek vesszük, hogy ez a  bolygó a miénk, úgy viselkedünk, mintha minden azért létezne, hogy kiszolgálja az egyre növekvő igényeinket. Pedig, mi is éppoly Idegenek vagyunk itt, mint azok , akiket egyfolytában kutatunk. Fogalmunk sincs róla, hogy mi céllal jöttünk a világra és arról sem, hogy mi történik azután, hogy elhagyjuk azt. Számtalan sci - fi filmben vizualizálták már az idegenek támadását, akik célul tűzték ki maguk elé az emberiség elpusztítását. Azonban ha így folytatjuk, más dolguk sem lesz (ha léteznek egyáltalán) , mint végignézni azt, ahogy önnön kezünk által vetünk véget az emberi lények létezésének

idegen

Hiába ordítják bele a nagyvilágba környezetvédők, kutatók , hogy nagy a baj, hiába állna rendelkezésre a technika egy új világ létrehozásához,

amíg a pénz az egyetlen mozgatórugója ennek az életnek nevezett létezésnek, addig csak lassan, de biztosan menetelünk a végítélet felé.

 Mindent eltiprunk ami az utunkba kerül és olyannyira "intelligensek" vagyunk, hogy egymást is elpusztítjuk. Képtelenek vagyunk békében élni. Terroristák, gyilkosok, erőszaktevők, állatkínzók, az emberi lét rákfenéi élnek közöttünk. És lényegében semmi másról nem szól az életünk, csak  a pénzről.

Az emberek egyik fele akkora gazdagságban él, hogy fürödhet a pénzében, a másik meg belehal a szomjúságba, mert még iható víz sincs körülötte.

Nem törődve mindezzel, élünk tovább.

idegen

Évről - évre olyan természeti katasztrófák történnek körülöttünk, hogy emberi emlékezet óta nem láttak olyat, mégsem vesszük észre, hogy porszemek vagyunk csak ebben az univerzumban. Olvadó jéghegyek , egyre vékonyodó ózonréteg, egyre égetőbb napsugárzás, koszos levegő.

Nem törődve mindezzel, élünk tovább.

idegen

 Egész állatfajokat ítéltünk a kihalásra azzal, hogy  kiirtottuk az élőhelyüket, elfogy körülöttük a természet és nem marad más , mint a koszos, büdös betondzsungel.

Nem törődve mindezzel élünk tovább.

idegen

Ember embernek gyilkosa. Elvetemült elmebetegek irtják a népet Allah nevében, ártatlan emberek ezrei halnak meg a téveszméik miatt .

Törődve ugyan vele, de érdemben nem sokat téve ellene, élünk tovább. 

idegen

 

De vajon meddig tehetjük meg, hogy nem törődünk mindezzel és élünk tovább ? Mikor jön el az a pont, mikor meg kell változnunk? És egyáltalán, képes az emberiség a változásra ?

Nem árt szem előtt tartanunk a tényt, hogy ebben az életben csak mi veszíthetünk. Rajtunk múlik meddig élhetünk, a Föld nevű bolygó köszöni szépen, emberek nélkül is jól meglenne.

Tovább

Óvatosan az idegenekkel!

Fiatalság bolondság, szokták volt mondani és más mentségem nincs is arra a sztorira, ami még fiatalabb koromban esett meg velem, na, nem mintha most olyan öreg lennék. 

Ne állj szóba idegenekkel!

A szülői intés, melyet néha nem ártott volna betartani. De persze az ember egy - egy buli hevében nem éppen ezen gondolkodott, pedig így utólag átgondolva, hát nem ártott volna.

idegen

Épp egy fájdalmas szakítás közepén tartottam, így bárhol jó volt már lenni, csak a négy fal között nem . Összefutottam egy régi ismerőssel, aki szintén ebben a cipőben járt, elhatároztuk hát, hogy összehozunk estére valamit. Fogalmam sem volt róla, milyen körökben mozog, mégis hagytam, hogy ő szervezze le az esténket. Össze is verődött egy 4-5 fős társaság, majd elmentünk egy általuk választott szórakozóhelyre, mondván ismeri a tulajt, ingyen lesz minden. És ez akkoriban nem is volt hátrány, a kis pénzből tengődő, ám szívesen bulizó tinédzsernek. Valóban ismerte a tulajt, aki nagyon kedves volt velünk, külön helyiségbe kísért minket, hogy nyugodtan szórakozhassunk, majd biztosított róla, hogy a vendégei vagyunk az estére. És tényleg. Üvöltött a zene, tele volt az asztal finom italokkal, mi pedig csak táncoltunk, próbáltuk kiengedni a fáradt gőzt. Néha a főnök is bejött közénk, megnézte minden rendben van - e velünk , beszélgettünk is pár mondatot, még leültünk pihenni kicsit. Később a buli a tetőfokára hágott, a különterem sztriptíz rúdját is kipróbáltuk már, privátban vagyunk miért ne.

Egy idő után feltűnt az ajtóban pár ismeretlen férfi, a tulaj kíséretében. Furcsán méregettek minket, nyilvánvalóan rólunk beszélgettek. Először  még nem is foglalkoztam velük, de a második ilyen társaságnál már kezdtem úgy érezni, hogy nem stimmel valami. Rákérdeztem hát a kedves vendéglátónknál, hogy kik voltak ezek és mit akartak. 

Kiderült, hogy fizettek volna értünk több száz ezer forintot, ha ..... 

Hát komolyan mondom köpni, nyelni nem tudtam, mi van ???? De biztosított róla, hogy nincs semmi baj, megmondta nekik világosan, hogy nem vagyunk megvásárolhatóak és ha zaklatni mernek minket, akkor kiteszi őket a helyről. Hittem neki, bár vele kapcsolatban is kezdtek fura érzéseim lenni.

Később mikor mindenki kellőképpen elfáradt, csendesebb irányt vett az éjjel. Én a főnökkel beszélgettem egy félreeső sarokban, amikor is egyszer csak megcsókolt. Elmondta, hogy előzőleg azért dobta ki a srácokat, mert  velem akart lenni, szeretné ha a járnék vele.

Tessék ?????? De hisz a várandós barátnője az emeleti szobában aludt! Mondanom sem kell mennyire hülyén éreztem magam, én csak bulizni akartam, eszemben sem volt belerondítani senki kapcsolatába. Sikerült lebeszélnem magamról és reggel fele hazatámolyogtunk mi,  a díszes társaság.

idegen

Rákérdeztem másnap az ismerősnél, hogy mi a franc volt ez az egész???? Kiderült, hogy az emeleti szobákban vendégeket szoktak fogadni a lányok, ezért gondolták a srácok, hogy mi is  a "vendéglátók" közé tartozunk. Na, puff neki, Ezt nem lehetett volna korábban mondani ? 

Tiszta fejjel átgondolva a sztorit, örülhettem, hogy ép bőrrel megúsztam. Itt azonban még nem volt vége. Néhány hónappal később egyik este a Tv előtt vacsoráztam és a Fókuszt lestem. Mikor is még a falat is kiesett  a tátva maradt számból. A riportban a szórakozóhely tulajdonosa szerepelt, aki épp az életéről mesélt.

Kiderült, hogy a 90-es évek alvilági emberei közé tartozott, hogy emberkereskedelemmel és prostik futtatásával is foglalkozott annak idején. Azóta jó útra tért, megszületett a gyermeke és könyvet írt élete sötét időszakáról.  

Ezek után valóban nagyon hálás lehetek azért, hogy épségben maradtam az ominózus éjjel után . Egy életre megtanultam , hogy jó dolog az a három lépés távolság amit nem árt  megtartani az idegen emberekkel szemben.

Tovább