Outsider

blogavatar

Hétköznapi_Nő - Hétköznapjai kicsit más szemmel. Ki mondta , hogy kívülállónak lenni könnyű ?

Oszd meg a Facebookon!

Utolsó kommentek

A világ megérett a pusztulásra!

A legfejlettebb lények vagyunk a Föld nevű bolygón - állítólag. Holott azt, aki elpusztítja az egyetlen helyet ahol élhetne, még intelligensnek sem lehet nevezni, nem hogy fejlettnek.

idegen

Készpénznek vesszük, hogy ez a  bolygó a miénk, úgy viselkedünk, mintha minden azért létezne, hogy kiszolgálja az egyre növekvő igényeinket. Pedig, mi is éppoly Idegenek vagyunk itt, mint azok , akiket egyfolytában kutatunk. Fogalmunk sincs róla, hogy mi céllal jöttünk a világra és arról sem, hogy mi történik azután, hogy elhagyjuk azt. Számtalan sci - fi filmben vizualizálták már az idegenek támadását, akik célul tűzték ki maguk elé az emberiség elpusztítását. Azonban ha így folytatjuk, más dolguk sem lesz (ha léteznek egyáltalán) , mint végignézni azt, ahogy önnön kezünk által vetünk véget az emberi lények létezésének

idegen

Hiába ordítják bele a nagyvilágba környezetvédők, kutatók , hogy nagy a baj, hiába állna rendelkezésre a technika egy új világ létrehozásához,

amíg a pénz az egyetlen mozgatórugója ennek az életnek nevezett létezésnek, addig csak lassan, de biztosan menetelünk a végítélet felé.

 Mindent eltiprunk ami az utunkba kerül és olyannyira "intelligensek" vagyunk, hogy egymást is elpusztítjuk. Képtelenek vagyunk békében élni. Terroristák, gyilkosok, erőszaktevők, állatkínzók, az emberi lét rákfenéi élnek közöttünk. És lényegében semmi másról nem szól az életünk, csak  a pénzről.

Az emberek egyik fele akkora gazdagságban él, hogy fürödhet a pénzében, a másik meg belehal a szomjúságba, mert még iható víz sincs körülötte.

Nem törődve mindezzel, élünk tovább.

idegen

Évről - évre olyan természeti katasztrófák történnek körülöttünk, hogy emberi emlékezet óta nem láttak olyat, mégsem vesszük észre, hogy porszemek vagyunk csak ebben az univerzumban. Olvadó jéghegyek , egyre vékonyodó ózonréteg, egyre égetőbb napsugárzás, koszos levegő.

Nem törődve mindezzel, élünk tovább.

idegen

 Egész állatfajokat ítéltünk a kihalásra azzal, hogy  kiirtottuk az élőhelyüket, elfogy körülöttük a természet és nem marad más , mint a koszos, büdös betondzsungel.

Nem törődve mindezzel élünk tovább.

idegen

Ember embernek gyilkosa. Elvetemült elmebetegek irtják a népet Allah nevében, ártatlan emberek ezrei halnak meg a téveszméik miatt .

Törődve ugyan vele, de érdemben nem sokat téve ellene, élünk tovább. 

idegen

 

De vajon meddig tehetjük meg, hogy nem törődünk mindezzel és élünk tovább ? Mikor jön el az a pont, mikor meg kell változnunk? És egyáltalán, képes az emberiség a változásra ?

Nem árt szem előtt tartanunk a tényt, hogy ebben az életben csak mi veszíthetünk. Rajtunk múlik meddig élhetünk, a Föld nevű bolygó köszöni szépen, emberek nélkül is jól meglenne.

Tovább

Óvatosan az idegenekkel!

Fiatalság bolondság, szokták volt mondani és más mentségem nincs is arra a sztorira, ami még fiatalabb koromban esett meg velem, na, nem mintha most olyan öreg lennék. 

Ne állj szóba idegenekkel!

A szülői intés, melyet néha nem ártott volna betartani. De persze az ember egy - egy buli hevében nem éppen ezen gondolkodott, pedig így utólag átgondolva, hát nem ártott volna.

idegen

Épp egy fájdalmas szakítás közepén tartottam, így bárhol jó volt már lenni, csak a négy fal között nem . Összefutottam egy régi ismerőssel, aki szintén ebben a cipőben járt, elhatároztuk hát, hogy összehozunk estére valamit. Fogalmam sem volt róla, milyen körökben mozog, mégis hagytam, hogy ő szervezze le az esténket. Össze is verődött egy 4-5 fős társaság, majd elmentünk egy általuk választott szórakozóhelyre, mondván ismeri a tulajt, ingyen lesz minden. És ez akkoriban nem is volt hátrány, a kis pénzből tengődő, ám szívesen bulizó tinédzsernek. Valóban ismerte a tulajt, aki nagyon kedves volt velünk, külön helyiségbe kísért minket, hogy nyugodtan szórakozhassunk, majd biztosított róla, hogy a vendégei vagyunk az estére. És tényleg. Üvöltött a zene, tele volt az asztal finom italokkal, mi pedig csak táncoltunk, próbáltuk kiengedni a fáradt gőzt. Néha a főnök is bejött közénk, megnézte minden rendben van - e velünk , beszélgettünk is pár mondatot, még leültünk pihenni kicsit. Később a buli a tetőfokára hágott, a különterem sztriptíz rúdját is kipróbáltuk már, privátban vagyunk miért ne.

Egy idő után feltűnt az ajtóban pár ismeretlen férfi, a tulaj kíséretében. Furcsán méregettek minket, nyilvánvalóan rólunk beszélgettek. Először  még nem is foglalkoztam velük, de a második ilyen társaságnál már kezdtem úgy érezni, hogy nem stimmel valami. Rákérdeztem hát a kedves vendéglátónknál, hogy kik voltak ezek és mit akartak. 

Kiderült, hogy fizettek volna értünk több száz ezer forintot, ha ..... 

Hát komolyan mondom köpni, nyelni nem tudtam, mi van ???? De biztosított róla, hogy nincs semmi baj, megmondta nekik világosan, hogy nem vagyunk megvásárolhatóak és ha zaklatni mernek minket, akkor kiteszi őket a helyről. Hittem neki, bár vele kapcsolatban is kezdtek fura érzéseim lenni.

Később mikor mindenki kellőképpen elfáradt, csendesebb irányt vett az éjjel. Én a főnökkel beszélgettem egy félreeső sarokban, amikor is egyszer csak megcsókolt. Elmondta, hogy előzőleg azért dobta ki a srácokat, mert  velem akart lenni, szeretné ha a járnék vele.

Tessék ?????? De hisz a várandós barátnője az emeleti szobában aludt! Mondanom sem kell mennyire hülyén éreztem magam, én csak bulizni akartam, eszemben sem volt belerondítani senki kapcsolatába. Sikerült lebeszélnem magamról és reggel fele hazatámolyogtunk mi,  a díszes társaság.

idegen

Rákérdeztem másnap az ismerősnél, hogy mi a franc volt ez az egész???? Kiderült, hogy az emeleti szobákban vendégeket szoktak fogadni a lányok, ezért gondolták a srácok, hogy mi is  a "vendéglátók" közé tartozunk. Na, puff neki, Ezt nem lehetett volna korábban mondani ? 

Tiszta fejjel átgondolva a sztorit, örülhettem, hogy ép bőrrel megúsztam. Itt azonban még nem volt vége. Néhány hónappal később egyik este a Tv előtt vacsoráztam és a Fókuszt lestem. Mikor is még a falat is kiesett  a tátva maradt számból. A riportban a szórakozóhely tulajdonosa szerepelt, aki épp az életéről mesélt.

Kiderült, hogy a 90-es évek alvilági emberei közé tartozott, hogy emberkereskedelemmel és prostik futtatásával is foglalkozott annak idején. Azóta jó útra tért, megszületett a gyermeke és könyvet írt élete sötét időszakáról.  

Ezek után valóban nagyon hálás lehetek azért, hogy épségben maradtam az ominózus éjjel után . Egy életre megtanultam , hogy jó dolog az a három lépés távolság amit nem árt  megtartani az idegen emberekkel szemben.

Tovább

Bort iszik és vizet prédikál

Avagy miért gondoljuk azt, hogy jobbak vagyunk másoknál ? 

vizsprint

Nem, nem nyeltem le a bölcsek kövét és a béke nagykövetének sem érzem magam, egyszerűen csak elgondolkodtam. Mégpedig azon, hogy ha az,

Aki békében van önmagával az békén hagy másokat is,

akkor ezek szerint itt hemzsegnek az önbizalom hiányos, de jótékony álarcot hordó emberek ? 

Ahogy egy általam kedvelt szerző írta:

Itt mindenki tökéletes, csak nem boldog. (Hasznaldfel.hu)

Egyfolytában mutatunk a külvilág felé valamit magunkból, de sok esetben ennek semmi köze az igazi valónkhoz. Valamiféle megfelelési kényszerrel küzdünk és ebből kifolyólag ugyanezt várjuk el másoktól is. Feleljen meg a társadalmilag elfogadott normáknak. Bár hozzáteszem azokat is emberek találták ki és nem feltétlen nekik van igazuk. Ha valaki másként él vagy gondolkodik, azonnal pellengérre kell állítani. 

Forró vizet a kopaszra!

Gyerekkorunk óta kapjuk az ukázt: legyél jó, viselkedj rendesen, legyél ilyen meg olyan, de persze semmiképp se légy önmagad. Ugyanez felnőttkorban is folytatódik. mert ha kilógsz a sorból, könnyedén rád sütik a bélyeget: olyan fura vagy. Csak azt nem értem , hogy miért vagyunk szentül meggyőződve arról, hogy a mi elveink és elgondolásaink a helyesek ? Miért nem lehet elfogadni, hogy mások vagyunk és másként gondolkodunk, annak ellenére, hogy talán pár dologban képesek vagyunk egyetérteni. 

Világéletemben a csendesebb (introvertált) típusba tartoztam és folyton kiszúrtak maguknak a nagyobb hangú emberek (extrovertált). Sosem értettem, hogy miért baj az, ha én nem a nagy pofámmal akarok villogni. Sokáig gyötört az érzés, hogy miért nem vagyok olyan, mint a többiek. Számtalanszor neveztek "csendes gyilkosnak", hozzáteszem kicsit joggal, mert egyszer szólok oda, de akkor tátva  marad a szája mindenkinek.(De csak mert  még nem hallottak tőlem olyat) Ennek ellenére rosszul esett. 

 Jó kis szorongások alakultak ki bennem emiatt, holott nem vagyok csodabogár, egyszerűen csak akkor beszélek, ha úgy látom, van értelme. Sosem szerettem és nem is tudtam felszínesen csevegni. Szerencsére mára eljutottam oda, hogy nem érdekel ki mit mond, én ilyen vagyok és pont. Épp emiatt is, soha eszembe sem jutna sértegetni valakit azért, mert nem olyan, mint én. Ha valaki nem szimpatikus és látom, hogy sosem leszünk jóban, akkor inkább tartom a tisztes távolságot, de nem állok neki két lábbal tiporni a személyiségét. 

vizsprint

A jelenség legdurvább változataival találkozhat az, aki a netes világban mozog. Számtalan bejegyzés született már a mai kommentíró társadalom mindenkit savazó, egyes esetekben a személyt sértegető kolóniájáról. Mert szégyent nem érezve leírják azt, hogy hülye vagy és orbitális baromság az, amit a saját oldaladon közzé mertél tenni. Teszik ezt úgy, mintha ők tökéletesek lennének. Odaszoknak bárki oldalára és puffogtatják a véleményüket, holott , ha nem kedveled az adott embert, akkor nem nézegeted a neten és pont. 

Ahogy mondani szoktam:

Akkor kritizálj, ha te tökéletes vagy!

Mert véleménye mindenkinek lehet, a gond ott kezdődik, ha a saját meggyőződésedet rá akarod erőltetni a másikra, majd ha az nem hajlandó elfogadni, akkor a legkülönfélébb szitkokat és alázásokat zúdítod rá.  De mi a francért gondoljuk azt , hogy nem az  a helyes , amit ő annak lát? Teszem hozzá, ami nekem jó, nem biztos , hogy a másiknak is az. 

Miért olyan átkozottul nehéz elfogadni egymást? Ha nem tetszik valakinek a személyisége, vagy a viselkedése, hát el kell kerülni, ha nyilvánvalóan látszik, hogy élesen ütközik a világmeglátás és értékrend. Nem kell beleállni, piszkálni, sértegetni. Vagy egyesek ettől éreznek kielégülést ? Mert akkor csak sajnálni tudom őket. El lehet mondani az álláspontunkat mindenről, de azt úgy tegyük, hogy ne alázzuk porig a másik embert.  Veszettül unalmas mindenkitől meghallgatni, hogy rosszul gondolod, nem jól csinálod és amúgy sem olyannak kellene lenned , amilyen vagy. Hagyjuk már élni egymást végre és fogadjuk el, hogy nincs két egyforma ember!

Ne Lájkokban mérjük az értéket és centikben a szépséget!

Tovább