Outsider

blogavatar

Hétköznapi_Nő - Hétköznapjai kicsit más szemmel. Ki mondta , hogy kívülállónak lenni könnyű ?

Oszd meg a Facebookon!

Utolsó kommentek

A csend ereje - Szabadságot a "befelé fordulóknak" !

 Sok évem ment rá arra, hogy felkutassam, mi  lehet az az  őrült nagy gond velem, amiért ennyire különbözök a többiektől , és amiért folyton meg kell hallgatnom , hogy milyen szégyenlős, félénk esetenként nagyképű vagyok. Mert igen, az átlag extrovertált népességnek, ezek ugranak be elsőként egy olyan emberről, aki csak bambán ül a társaságban. Holott, ezt általában nem azért teszem, mert nekem nincs mondanivalóm, csupán  a "small talk" (könnyed társalgás) sosem volt ez erősségem. 

szabadsag személyiség introvertált

Hosszú idő után  rájöttem, hogy nincs szociális fóbiám, generalizált szorongásom, bipoláris zavarom, vagy ha van is, akkor sem ez a fő " gond " velem.

Egyszerűen csak ilyen a személyiségem, introvertált vagyok.

Amivel nem is  lenne semmi gond, ha a társadalom nem próbálná ránk kényszerítené egyfolytában azt, hogy extrovertáltak legyünk. Amire természetesen szintén képesek vagyunk, de nem ez az ún. természetes közegünk. 

 "Az introvertált-extrovertált felosztás Carl Gustav Jung pszichológus nevéhez fűződik. A most ismert statisztikák szerint az emberek 20 százaléka, de az is lehet, hogy egyharmada introvertált, ennek ellenére

ez az egyik leggyakrabban félreértett személyiségjegy."

(vs.hu)  

A két személyiségtípus között nincs éles határvonal, nincs tisztán extrovertált vagy introvertált személyiség, mindenkiben van az egyik és a másik típusra jellemző vonásokból is.

Introvertált: 

Nehezen barátkozó, befelé forduló típusú, külső világtól elforduló.

Extrovertált: 

Könnyen barátkozó, rendszerint a külvilág felé forduló.

szabadsag személyiség introvertált

Remek előadást találtam a témában, melyben szó esik arról, hogy már az iskolai közeg is a "nagyhangúak"  köré épít, majd a munkahelyen is ugyanez folytatódik. Az extrovertált emberek egyszerűen nem tudnak megérteni minket,akik

nem azért nem beszélgetünk, mert depressziósak vagyunk, szimplán csak szeretjük a csendet.

Saját bőrömön tapasztaltam  a jelenséget, mikor bekerültem egy egyterű irodába 25 vadidegen közé, akiknek mindegy volt mi a téma csak ne legyen csend. Na , ez nekünk, introvertáltaknak maga a rémálom. Nekik meg persze fogalmuk sincs róla, mi bajunk lehet.

 Ha én nem vágom senki képébe, hogy fogja már be végre, mert idegesít az örökké járó szája, akkor nekem miért kell mindig magyarázkodnom azért , mert nem fecsegek feleslegesen ?

szabadsag személyiség introvertált

Néhány dolog amit csak egy introvertált érthet : 

  •  Köszönj hangosan! - Gyerekként milliószor kellett meghallgatnom a figyelmeztető mondatot. Ma már csak azért nem kell , mert felnőttem. 
  •  Legszívesebben elvonulnék a világ elől , az ideális nálam egy erdei kis ház lenne. Persze azért vinném a laptopom és jó lenne a mobilnet is. Mert igen, szeretek online lenni , írni ,csevegni kedvem szerint. A hangsúly itt is a kedven van.  Ha az nics, akkor senki emberfia rám nem kényszeríti a társalgást.
  • A telefonos beszélgetések a legnagyobb mumusaim. Fel kell készülnöm rá, ha ez nem történt meg , inkább fel sem veszem. Legutóbbi munkahelyemen rám akarták kényszeríteni a telefonos operátor állást, hát mondanom sem kell, hogy villámléptekkel mondtam fel. 
  • Jól vagy? Minden rendben ? Mi történt? Valami baj van ? Özönlenek felém a kérdések, pedig megesik , hogy csak úgy elgondolkodom . Nem kell ebbe többet belelátni. 
  • Szeretem a társaságot. Sőt, a megfelelő emberekkel körülvéve még élvezem is a pörgést és  a zajt. De egy - egy ilyen dzsembori után szükségem van arra, hogy egyedül legyek és feltöltődjek. Mert rendkívül fárasztó tud lenni ha sok ember nyüzsög körülöttem.
  • Jól érzem magam egyedül és élvezem a csendet. Mégis annyiszor megkaptam már , hogy én vagyok a csendes gyilkos, meg a különc, a kívülálló. Pedig esküszöm , nem vagyok kattant. Egyszerűen csak azt gondolom, hogy

akkor van értelme beszélni, ha a mondanivalód értékesebb a csendnél. 

  • Általában a mély beszélgetéseket kedvelem, azt is egy, maximum két emberrel. A halálom mikor nagy társaságban folyik a duma a semmiről , én meg  persze meg sem tudok szólalni. Ők nem értik miért hallgatok, én meg azt nem értem hogyan lehet beszélgetni egy körömlakkról vagy az Xfaktorról órákig. 
  • Nem akarok egyedül lenni, csak azt szeretném, hogy hagyjanak békén. De valamiért senki sem érti a különbséget a kettő között.
  • Majd én is belefolyok a beszélgetésbe, ha lesz mondanivalóm, addig meg csendben figyelek.

szabadsag személyiség introvertált

Summa summarum, ilyen egy introvertált ember. Aki bár sokszor tűnhet arrogánsnak esetleg bunkónak, hidd el semmi baja veled. Egészen addig a pontig, még el nem kezded cseszegetni , hogy miért ilyen csendes....  

Tessék minket békén hagyni! Had éljünk szabadon egy olyan harsány világban, amiben a csendnek is kell, hogy ereje legyen

Tovább

A Szabadság furcsa illúziója

szabadsag

- A szabadság azt jelenti, hogy mindent lehet?
- Nem, nem. Inkább azt.. hogy senki sem mondja meg, hogy mit csinálj.

A szabadság fogalmának meghatározása számomra elég relatív dolog, mivel nagy valószínűséggel mindenki mástól érzi magát igazán szabadnak, mást jelent számára a béklyók nélküli élet. Nekem például egy világkörüli út sokat lendítene rab lelkem szárnyalásán, de mivel ilyesmire még nem futja, így próbálom a szürke hétköznapok közé csempészni a szabadság mámoros érzésének illúzióját. 

Így esett meg velem, hogy vásároltam egy kondigépet (pici pénzért, használtan) mondván, na, majd most én nagyon sportos leszek, csak úgy hipp-hopp ledobom azt a felesleget magamról. Khm. A kezdetei lelkesedés gyorsan alábbhagyott, messziről kerültem még az edzés gondolatát is.

Az pedig  a szoba közepéről bámult rám és felhánytorgatta, hogy csak törölközőszárítóként funkcionál.

Volt is lelkiismeret furdalásom rendesen, de mindig találtam valami helytálló kifogást arra, hogy miért is nem tudok sort keríteni egy randevúra azzal a kedves kis ellipszis trénerrel. 

Nincs időm , erőm , kedvem , lusta vagyok, most elfáradtam , jó film megy a tvben .. stb . Majd holnap.

És ez így ment addig a napig, még végül eluntam már saját magamat is és minden lelki erőmet összeszeszedve nekiálltam a világmegváltó  edzésnek csúfolt kőkemény 20 percemnek.  Minden kezdet nehéz, szokták mondani. Na, ez nem szimplán nehéz volt, rendkívül fájdalmas is. Utoljára a középiskolai testnevelés órák keretein belül mozogtam ennyit egyhuzamban, így nem is volt kérdés, hogy majd bele haltam. 

szabadsag

De életemben először azt éreztem, hogy most irtóra kemény vagyok és csak azért is be fogom építeni a mindennapjaimban a sportot, még akkor is , ha ezerszer kényelmesebb lenne  a kanapén heverészni. És igen,

jó érzés volt, hogy legalább már megmozdultam, hogy elkezdtem, hogy tettem végre valamit saját magamért, azért mert én akarom. 

Nincs időm , erőm , kedvem , lusta vagyok, most elfáradtam , jó film megy a tv-ben ... stb . Majd holnap.

Még mindig ezek a jól bevált  kifogások zakatoltak a fejemben, de mindennap rávettem magam arra, hogy mégiscsak megcsináljam azt az edzést, mert lehet, hogy többre megyek vele, mintha csak céltalanul kapcsolgatnám a Televíziót.

Eleinte egyáltalán nem élveztem, kapkodtam a levegőt, égett a vádlim ,

szánalmasnak éreztem, hogy az edzettségi szintem egyenlő a 0-val vagy inkább a mínuszban bandukol .

szabadsag

Valami azonban kezdett megváltozni bennem,  nem akartam feladni. Szépen lassan haladtam előre, minden alkalommal kicsivel többet bírtam. Kezdett a részemmé válni az a fél- 1 óra, amikor csak Én vagyok, nincsen külvilág.

Arra van időm, amire akarom , hogy legyen, nem vagyok lusta, sem fáradt és kit érdekel a tv? Irány az edzés!

És élvezem. Most már minden percét, minden izzadságcseppjét és minden fájdalmát. 

Abban az 1 órában  boldog vagyok. Dübörög a zene a fülemben, érzem, hogy élek. Arra gondolok, amire akarok, nincsen senki. Senki csak Én. Én és az a rémség , amit annyira utáltam az elején.  Minden egyes napban van egy felemelő óra, amikor a szabadság édes ízét érezhetem. Még akkor is, ha ez csak egy furcsa illúzió, hisz egy szoba közepén vagyok, a rozoga használt tréneremmel. 

Megszűnik a muszáj, a kell, a kötelesség, ehelyett lehetőségeid vannak. Lehetőséged van másként élni. Ez a szabadság.

Tovább

Idegen az ágyam mellett

Évekkel ezelőtt történt meg velem először az a félelmetes eset, aminek következtében azt hittem megbolondultam. Azóta persze Google barátomnak köszönhetően rájöttem, hogy normális vagyok, mondjuk ezt már a hangok is megmondták. 

idegen

Elaludtam , ahogy az éjjel már csak  lenni szokott. A repkedő pillangós rózsaszín álmok helyett azonban valami egészen más vette kezdetét. Az agyam még ébren volt , a testem viszont már nem óhajtott engedelmeskedni. Teljes sötétségben voltam, egy csuklyás alak ült mellettem, nem láttam az arcát, de kárörvendő kacaja egyre hangosabban dübörgött a fülemben. Lebénultam. Szó szerint. Éreztem, ahogy folyni kezd rólam az izzadtság, a szívem őrült tempóban kalapált, ordítani akartam. De nem ment.

Nem tudtam hangokat kipréselni a számból, nem tudtam megmozdulni.

Teljesen tudatomnál voltam, menekülni akartam onnan minden áron. Féltem attól az alaktól, pánikba estem a bénultság érzésétől. Fogalmam sincs meddig tartott ez az állapot, de mihelyst képes voltam megmozdítani a végtagomat, véget ért ez a rémálomszerű mégis túlságosan valóságosnak tűnő állapot. A szívverésem lassan visszakapcsolt a normális tempójára, szűnni kezdett a félelem. 

idegen

A legelső alkalomról szóló élménybeszámolóm  részlete egy korábbi cikkemből : 

Valami meg akart ölni ...

Az  a sötét lény ott volt velem, éreztem.

Tudtam, hogy nem lehet valóság, hiszen lefeküdtem és valószínűleg el is aludtam.

De ha alszom, akkor hogyan gondolkodom közben teljes tudatommal?

A pulzusom emelkedik, a  szívem dübörög a mellkasomban.

Fel kellene ébrednem, de nem megy.

Egyetlen végtagom sem mozdul, nem tudom kinyitni a szemem.

Alig kapok levegőt, a háttérben túlvilági kacaj zendül.

Egy sötét csuklyás alakot látok, rettegek.

Érzem, hogy bántani akar.

El innen! De hogyan?

Lebénultam.

A tudatom éber, de a testem nem engedelmeskedik.

Vége. Az a valami csak rám vár.

Fel kell ébrednem!

idegen

Először fogalmam sem volt róla, hogy mi történhetett velem. Halálfélelmet éreztem, gondoltam vége ennyi , elment az eszem. Később utána olvastam a dolognak és félig meddig megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen "eszement" , akinek ilyen problémái vannak. A jelenség neve alvásparalízis (alvási bénulás ).

Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt, vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül egy izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás), vagy testen kívüli élmény. Előfordulhat egészséges személyeknél, vagy kapcsolódhat alvási rendellenességekhez, például narkolepsziához vagy katalepsziához. A migrén tünete is lehet. Tudományosan az álom alatti alacsony vérnyomással magyarázzák. Egy másik oka az, hogy a REM alvás idejére a szervezet ideiglenesen lebénítja a vázizmokat az alvajárás és az alvabeszélés elkerülése érdekében, és ez a felriadás után is hat. Az izolált alvási bénulás MeSH kódja D020188. Az alvás misztikussága miatt az alvási rendellenességeket is misztika övezte. A hallucinációkat igaznak hitték. A néphit szerint rossz szellemek, lidércek,boszorkányok okozzák, hogy megfélemlítsék vagy megöljék az embereket.

Forrás : Wikipédia

idegen

A furcsa jelenség azóta már annyiszor ismétlődött meg velem, hogy szakértője lettem az alvási bénulás kezelésének. Legalábbis valamilyen szinten képes vagyok kordában tartani. Érzem mikor fog elkezdődni és tudom mit kell tennem, hogy legyőzzem. Nálam például veszélyfaktor a hanyattfekvés, nem szabad úgy elaludnom, mert azonnal bekövetkezik a lidérces jelenés. Olyankor erőnek erejével rá kell vennem magam, hogy megmozdítsam legalább a lábam. Egy kicsit enged a bénulás, így van időm még , hogy megforduljak, ezáltal vége lesz, mielőtt még elkezdődhetett volna. Nehezebb , stresszesebb időszakokban , mikor a lelki állapotom nem túl kielégítő, még mindig megesik velem , hogy belesüllyedek ebbe az állapotba és újra

ott találom magam az ébrenlét és alvás közötti rémisztően idegen, most már mégis kicsit ismerős helyen.

Tudom, hogy ha sikerül megmozdulnom, akkor véget ér, így a pánik sem olyan erős már, mint régen. Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy a sötét alak mit akar tőlem, de valószínűleg csak az agyam űz velem gonosz tréfát. 

Tovább