Outsider

blogavatar

Hétköznapi_Nő - Hétköznapjai kicsit más szemmel. Ki mondta , hogy kívülállónak lenni könnyű ?

Oszd meg a Facebookon!

Utolsó kommentek

Állampolgári "vagyon"? !

Nem is lehetne aktuálisabb a sprint mostani témája, hiszen áldott jó Nav-unk éppen most készíti kicsiny Magyarország kicsiny polgárainak adóbevallásait. Már sokat gondolkodtam azon, hogy mégis mit kell bevallanom azon , hogy dolgoztam,majd a temérdek adót levonták a béremből ?!  Nem elég nyilvános , hogy a bruttó 120 000 -ből 80 ezret kaptam kézhez ? S hova tovább szabadságon is voltam papír szerint 11 napot, még a valóságban csak 6-ot, de persze ez már senkit nem érdekel . ( mit is tehettem volna, ha nem tetszik mehetsz alapon nem volt más választás. És név nélkül, de voltam közmunkán is , ahol a szakmunkás bér helyett az általános iskolai végzettséggel rendelkezők bérét kaptuk( lenyúlva tőlünk ezzel 32 ezer forintot) , de mindeközben megkértek, hogy ha jön az ellenőrzés tegyek már úgy , mintha sepregető lennék . Nyilván ......

vagyon

Mindeközben honatyáink bevallásai , vagyonnyilatkozatai szintén önbevallás alapján készülnek, melyekben persze saját nevükön apró megtakarítások , de annál nagyobb tartozások szerepelnek.

Nyilván, hisz a rokonok , feleségek vagyonnyilatkozatai nem nyilvánosak...... 

Minden hasonló témájú bejegyzés előtt úgy érzem szükséges megjegyeznem, hogy nem vagyok egyik párt tagja sem , szimpatizánsa , de még csak az  ellensége sem. Véleményem minden esetben az aktuális kormánytól független, mert még mindig azt gondolom,

hogy nincs olyan párt, politikus ma Magyarországon, aki képes volna korrupció és saját zsebre játszás nélkül irányítani az országot.

Vagy ha van is, akkor oly kicsi a támogatottsága , hogy esélye sincs vezetői pozícióba kerülni. 

vagyon

Nagymamám és a szüleim anno általam ( 1 gyerek is elég volt) kaphattak önkormányzati lakást. Ezekről tudni lehet, hogy egy albérlet árának töredékéért bérelhető. Válogatni lehet ugyan, csak nem érdemes, mert kapod ami van alapon működik és még akkor is összerakhatod a két kezed ha sikerül hozzájutnod egyhez. 

Tudni kell , hogy nagymamám 1921-ben született, zsidó családnál szolgált még  a világ háború előtt, majd később mikor elhurcolták a "főnökasszonyát",  hazakerült szülőfalujába , ahonnan útnak indultak anyuval. 

Az önkormányzati házunk egy közös udvarban helyezkedett el, ahol 5-en laktunk egy kapun belül, itt nőttem fel, szerettem. Bár egy időben piszkáltak is a suliban, hogy milyen szegények vagyunk. Én ezt sosem vettem észre, nem éreztem magam szegénynek, csak mert nem telt Nike cipőre. 

Szüleimnek és felmenőimnek nem volt lehetősége tanulni, hisz nagyim is sokszor mesélte, hogy iskola helyett otthon kellett maradnia vigyázni a kisebb testvérére, vagy mikor már nagyobb volt, be kellett állnia dolgoznia, hogy meg tudjanak élni valamiből. Így édesanyámnak sem volt sok lehetősége tanulni, ugyanaz a sors jutott neki, mint a nagymamámnak. 

Sok évnyi önkormányzati házban éldegélés után jött a lehetőség, hogy megvehetjük a házat , majd eladhatjuk azt az érdeklődő ügyvédi irodának. 

Ekkor láttunk életünkben először 6 millió forintnyi készpénzt.

Hatalmas örömmel nézegettük a családi házakat, melyek közül egyet  végül a sajátunknak hívhatunk majd. 

Lett saját házunk és egy öregecske Renault Clio személyautónk is. Erre futotta 6 millió forint. Szüleim tovább robotoltak azért, hogy jusson a felújításra is, két év múlva az is megvalósult. Boldogok voltunk, annak ellenére is, hogy a sok munka mellett a közös ebédeken kívül másra nem jutott idő. 

Édesapám szinte az egész életemből kimaradt, mert reggeltől estig dolgozott az év 365 napján, ha pedig otthon volt könnyedén elszunyokált bárhol bármikor. 

Édesanya amellett , hogy engem nevelt, mindig dolgozott ott ahol tudott, hasonlóan nagyimhoz, aki még 80 éves korában is dolgozni indult, egészen az első infarktusáig. 

Ekkor ugyanis megváltozott az egész életünk. Merthogy az infarktust vérrög követte, majd lábamputáció- Nagymamám ápolásra szorult. S mert végig segítette az egész életünket, így az idősek otthona szóba sem jöhetett. 

Édesanyám otthagyta az állását és ápolónővé vált. Mindezt az állam 35 ezer forinttal honorálta...... 

Napi 24 órás szolgálat . Édesapám mindeközben leszázalékolva, amit 50 ezer forintra díjaztak . Így maradt a fekete munka, urambocsá , hogy nem akartunk éhen halni. 

Nagymamától minden támogatást elvontak mikor 1000 ft-tal meghaladta a nyugdíja a megszabott határt. Saját költséggé vált a pelenka és a gyógyszer is. 

35 ezer forintot ért egy amputált láb és a 24 órás ápolás. 

vagyon

Nagymamám aztán 92 éves korában elhunyt, édesanyám pedig ott maradt munka és az ápolási díj nélkül. Nyugdíjba nem engedték el, hiába próbálta, mivel nem érte el a nyugdíjkorhatárt , így kivontak az éveiből mindent amit lehetett. 

Persze a sok évnyi munka miatt tönkrement a keze, bár azért közmunkára behívták , nehogymár otthon üljön egy ledolgozott élet után 60 évesen . 

Édesapám egészségügyileg teljesen tönkrement, de még most, a gerincműtétje után is azzal próbálkozik, hogy dolgozni tudjon.

A vagyonunk továbbra is a családi házunk és a több, mint 20 éves Renault Clionk.

Kettejük bevétele összesen nem éri el a 100 ezer forintot mégsem számítanak rászorulónak az adatok alapján .

 Még sosem jártak külföldön, de még csak a Balatonhoz sem volt szerencséjük. Másról sem szólt az életük, mint a munkáról és a csekkek fizetéséről. 

Most a nyugdíjkorhatár elérését követően nem számíthatnak másra, minthogy kettejük nyugdíja talán eléri a 120 ezer forintot és lehet, hogy ezzel  már sokat mondtam  . 

Tudom, hogy a történetünkkel nem vagyunk egyedül. De egyszerűen bicskanyitogatónak tartom, hogy milliós fizetések és milliárdok eltüntetése még mindig nem elég honatyáinknak, miközben megmagyarázzák az átlag állapolgárnak, hogy Magyarország erősödik.

Egyszerűen már keserű derűvel konstatálom a híradásokat, a nyilatkozatokat, hisz még a

megmagyarázhatatlant is megmagyarázzák. 

De ne kezdjünk el trágyát dobálni kormányunkra, hisz nem nagyon van más , aki kicsivel is hatékonyabban működtette , működtetné az országot. 

Nem vagyok politológus, nem értek semmihez, nem vagyok senki sem. Egy egyszerű állampolgárnak minősítem magam, aki soha nem lesz képes megérteni, hogy egy ország vezetősége, hogyan tudja ennyire kisemmizni a saját polgárait úgy, hogy azok nem lázadnak fel ellene?

vagyon

Rendkívüli módon tetszett Szentesi Kálmán megmozdulása, miszerint visszakövetelte a NAV-tól befizetett adóját, mert, hogy  szerinte nem arra költik amire kellene. És bár ő húzta a rövidebbet nyilván, az ötlet nem elvetendő. 

Tényleg annyit ér az életünk , hogy ha rossz helyre születtünk és nem vagyunk befolyásos emberek ismeretségi körében, akkor sárga csekk és semmi más? 

Elfogadható. hogy 60 év feletti emberek még a balatont sem látták ? Hogy a segítség csak névlegesen létezik? Hogy egyetlen megoldás a külföldre menekülés ? Hogy a magyar állampolgár rabszolgaságában él a saját országában ? 

Elfogadható , hogy egy élet munkája után az ember összes vagyona a háza ? A háza , amelyben jobb esetben ha tud tüzifát venni, akkor  nem fagy meg ? 

Elfogadható, hogy mindeközben a politika elit gazdagítja a saját és rokonsága pénztércáját? Hogy nevetséges indokokkal az ember arcába nevetve magyarázza azt, amelyről tudja , hogy hatalmas hazugság??? 

Kérdés-e  még, hogy mi a rossz az oktatásügyben? Hogy mi a baj az egészségüggyel? Hogy miért tartozunk a legdepressziósabb nemzetek közé? Hogy miért nincs jövőképe a fiataloknak? Hogy miért a világon az egyik legrosszabb a magyar egészségügy ? 

Lehet ezt magyarázni a végtelenségig, de az a nagy igazság, hogy a gazdag tovább gazdagodik, a szegény meg azt se tudja merre van fejjel , mert ha még dolgozik is, a fizetése nem elég arra sem , hogy a puszta létezését finanszírozni tudja. 

Tehát milyen vagyonról beszélünk ? 

Tovább

Közügyünk a magánügy

 Elviekben, a címben szereplő két szó tökéletes ellentétet képez, vagyis ami az én ügyem az nem a tiéd és így fordítva , s noha ez így teljesen egyértelműnek tűnik, napjainkban mégis rengetegen szenvedünk némi fogalomzavarban. Globálisan nézve az állam , az óvoda, az iskola és egy sor "szakvélemény" határozza meg az általánosan elfogadott normákat. Még mikro szinten a szülő , a testvér, a párkapcsolat, de még Gizi néni, a szomszéd is jobban tudja nálunk, hogy nekünk miről mit kellene gondolni, de pláne, hogy mikor mit és  hogyan kellene cselekednünk. 

Így hát adott a kérdés: létezik -e még egyáltalán olyan, hogy magánügy? 

maganugy

Természetesen vannak olyan viselkedési normák, melyek betartása szükséges ahhoz, hogy létrejöhessen és tartósan fennmaradhasson a békés együttélés. Ezek közös ügyeink, amikbe elviekben mindenkinek van beleszólása. Bár valljuk be, kicsiny országunkban éppen azok nem tartják be ezen törvényeket, akik hozzák őket. De mivel  a politizálástól a vérnyomásom azonnal 220-ra ugrik, ezért nem is ez a mai blogbejegyzés témája. Vannak közügyek és kész, zárjuk ezt rövidre. Sokkal inkább azok az ügyek érdekelnek a békés együttélés részben, amikről azt gondolja az ember, hogy csak rá tartozik, a saját dolga. Ilyenek például:

A Személyiség

Ha abból indulunk ki, hogy nincs a Földön két egyforma ember, akkor miért próbálunk már a születéstől ráhúzni egyetlen sémát az összes emberpalántára? Az oktatási rendszerünk konkrétan úgy épül fel, hogy van a kötelezően lenyomjuk a gyerek torkán tananyag, meg az elfolytjuk az önállóságot továbbképzés és ennyi. Senkinek eszébe sem jut, hogy ha az a gyerek nem olyan, mint a többség az nem valami istencsapása, sokkal inkább egy áldás.  Támogatni kellene abban, hogy igenis legyenek saját gondolatai, hogy ne vegyen mindent készpénznek és jegyezze meg, hogy

Ha kilóg a sorból, lehet, hogy a sorral van a probléma. 

Külső

Ha túl kövér vagy az a baj, ha túl vékony, akkor az. Ha meg átlagos, az már felér egy katasztrófával. Minden évben növeszd meg a hajad, majd vágasd le, aztán legyen ősz, mert trendi , később irány a drogéria festékért két dobozzal legalább, mert már nem menő a fehér. Legyen szőrös a lábad , jöhet a hónaljkutya(jesszus), majd a bozótvágó, mert gáz a nem rég növesztett  bundád. Ha nem úgy nézel ki, mint egy modell, inkább sírj otthon a négy fal között. Na persze. Könyörgöm, miért  nem engedjük ezt el már végre? Mindenkinek olyan a külseje, amilyen neki tetszik =Nagyon nagy pont a mondat végén.

Gondolkodásmód

A nagy átlag véleménye szerint csak az ezeréves rendszer lépcsőfokai járhatók. Óvoda, Iskola, Munka- lehetőleg keményen- talán egy gyárban, Család, Unoka, Meghaltál. Nos, aki ettől eltérően merészel gondolkodni, az nem teszi zsebre azt, amit a közvéleménytől kapni fog.  A nagy nyomás hatására szépen csendben visszaállnak a sorba és már csak legtitkosabb gondolataik között dédelgetik álmaikat. Sokan még mindig összerezzenek a karrierista nő, a nem akar gyereket, a világutazó, az azt csinálja amit szeret fogalmak hallatán. Egyesek olyan beszűkült látásmóddal rendelkeznek, hogy egyből pellengérre állítják azokat , akik szembefordulnak a rendszerrel. 

Párkapcsolat

Szintén egy nagyon kényes témakör, mert olybá tűnik már ez sem arra a két emberre tartozik , akik lényegében kapcsolatban állnak egymással. Mert választottunk meg kell feleljen a szüleink, barátaink, rokonaink, de még a szomszédok elvárásainak is. S ha mindez még nem volna elég, kezdjünk el aggódni a korkülönbség, a horoszkóp miatt is, de leginkább a statisztikák miatt mert azt mutatják  nem illünk össze és így tovább. 

maganugy

A végtelenségig folytatható lenne a sor, de ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk miként válnak magánügyeink a köz ügyeivé és , hogyan válunk mi is önmagunk árnyékává mások véleményére alapozván- persze ha hagyjuk. A magánügy , mint fogalom tehát akkor létezik, ha nem a tömeg hangjára hallgatunk, inkább saját megérzéseinkre és gondolatainkra hagyatkozunk. Itt persze nem azt mondom, hogy az építő jellegű kritikákat se vegyünk figyelembe, de csak azért mert a Géza azt mondta, hogy született balfékek vagyunk, ne higgyük már el magunkról. Hisz ez valójában Géza frusztrációjából ered, amit rajtunk próbál levezetni.

Ne azt nézd, mit mond, előbb azt nézd meg, hogy ki mondja. 

A poszt kommentelhető ugyan, de csak a témára reflektáló vélemények közzétételét hagyhatom jóvá. A személyemet sértegető hozzászólásokat azonnali hatállyal törlöm.  Bármily meglepő , nem vagyunk kötelesek a személyünket becsmérlő, lealacsonyító kommenteket fogadni a saját oldalunkon. 

Tovább

Női szempont: egyéjszaka és érzelemmentesség

Mindannyian azt tanultuk, hogy keresnünk kell az életben a Nagy Őt, a megfelelő párt, akivel a kapcsolat egy életre szól. Megtanultuk, hogy a szex a szerelem beteljesülése és, hogy csak azzal tegyük meg , akit tényleg szeretünk. Igyekeztünk is szem előtt tartani a kőbe vésett szabályokat, egészen addig, még nem csalódtunk a szerelemben, még nem vert át néhány Igazinak  hitt idegen. Édesanyánk intelmei:  "A vigyázz a fiúkkal, mert csak azt akarják, a ne add oda magad könnyen!" - lassan érvényüket vesztik. A világ felgyorsult, a szex , mint olyan már nem csak a beteljesülést jelenti. Egyre több nő kezd el férfi módjára skalpokat gyűjteni, puszta örömszerzés céljából. De vajon tényleg képessé váltunk az érzelemmentes szexre ? 

masnap

Hivatás

Ma már nyílt titok, hogy egyetemista lányok , egyedülálló nők ezrei választják hivatásuknak a fizetős szexuális szolgáltatást. Személy szerint én is ismerek olyat , aki ebből tartja fenn magát, ezt tekinti a munkájának. Ha abból indulok ki , hogyan működik ez a rendszer, akkor azt kell mondjam, hogy a válasz a kérdésemre igen, képesek vagyunk férfi módjára szexelni. 

Az erősebbik nem képviselői, mint egy húspiacon, hirdetések ezrei közül válogathatnak, majd a kiválasztott nő a lakásán készségesen és kedvesen fogadja őket. Előre megbeszélt időintervallum, a szolgáltatásért fizetendő összeg kézhez történő megfizetése után, jöhet az aktus az előzetesen megbeszéltek szerint. Nincs benne érzelem, csak az az állatias ösztön, amit ki kell elégíteni. Ha az megvolt, mindkét fél elégedetten, ki - ki a maga hasznával dőlhet hátra.

Igen ám , de ezen férfiak között  rengetegen vannak, akik magányosak, boldogtalanok, megértésre , kedvességre vágynak. A nők pedig annak ellenére, hogy ez csak egy munka, hamar megkedvelik őket.  Visszatérő vendégek lesznek a nőnél, majd egy idő után kialakul közöttük valami különös barátságszerű, némi extrával. Ekkor legtöbbször már éjszakára is maradnak , majd másnap egy reggeli kávé után munkába indulnak, a már kevésbé idegen nő ágyából.

Ha ezt veszem alapul, akkor a kérdésre a válasz az, hogy nem, nem  mindenki képes az érzelem mentes szexre.

Sokan viselnek álarcot, melyben a külvilág felé azt mutatják , hogy számukra semmit nem jelent valakivel ágyba bújni, hogy tökéletesen uralják érzelmeiket, képesek irányítani az irányíthatatlant. Még maguknak sem merik bevallani, hogy az ágyban nem csak a testük meztelen, valamilyen szinten a lelkük is azzá válik. 

De mi van velünk, egyszerű halandókkal ? Mit jelent, ha jelent egyáltalán valamit nálunk az egy éjszaka?Vajon képes -e a hétköznapi nő az érzelmek nélküli szexuális kapcsolatra ? 

Az ősi kőbe vésett társadalmi hozzáállás szerint ,csak a férfiaknak dicsőség minél több nővel lefeküdni. Azon nők pedig akik ugyanezt az elvet követik, hát mindennek nevezhetők csak tisztességesnek nem és naná, hogy sosem lesz belőlük rendes feleség, becsülnivaló édesanya meg aztán végképp nem. Mondják ezt az okosok, vagy akik leginkább csak saját maguk szerint azok. Szerintem viszont, és ezzel úgy gondolom, nem vagyok egyedül, mindenki azzal és úgy létesít szexuális kapcsolatot, ahogyan éppen jól esik neki. Az egyetlen talán amit nem árt szem előtt tartani, hogy mások érzéseivel játszani nem szép dolog, így jobb mindig előre tisztázni, hogy ki mit szeretne a másiktól.

Ha tisztességesen, nyílt lapokkal játszunk, az egyéjszaka valóban arról fog szólni, amit várunk tőle. (elvileg)

Ezer egyéjszaka

Mikor még csak kóstolgattam az ismerkedős- kapcsolatosdit, mindig igyekezetem elérhetetlennek tűnni, játszottam a kötelező játszmákat, hisz azt tanultam, hogy a férfiak vadászösztöne annál jobban működik, minél többet kell küzdenie egy nőért. Jól ment a dolog, pedig első ránézésre senki nem hitte el, hogy bár nálam alhat, nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy nem fogok lefeküdni vele. Aztán az első nagy szerelem után valami megváltozott bennem. Csalódtam és nem akartam újabb kapcsolatot senkivel, pusztán az érintés, az intimitás hiányzott.

Ekkor történt meg velem életemben először, hogy semmit nem akartam a férfitól, pusztán egy könnyed légyottot a pusztító vágyak oltárán.

A neten ismerkedtünk meg, randiztunk párszor, s bár világosan látszott, hogy kapcsolatra semmi esély, úgy vonzódtunk egymáshoz, mint két mágnes. Így esett meg, hogy egy borgőzös éjszakán kitörlődtek a határvonalak, eltűnt a józanész és elemi erővel csaptak le ránk a vágyak.  A másnap sem volt ciki , elfogyasztottuk közösen a reggeli kávénkat, majd mindenki ment a saját dolgára. Nem éreztem semmit, de szó szerint. Nem gondoltam , hogy bármit meg kellett volna bánnom, nem éreztem , hogy járni szeretnék vele, nem éreztem csak színtiszta szexuális vágyat .

Csak annyit, hogy akarom még, de nem őt, csak a szexet vele.

És meg is kaptam. Az egyéjszakát még sok másik követte, de letisztáztuk egymással, hogy a dolog csak ennyiről szól. Ekkor azt gondoltam, hogy igen, mi nők is képesek vagyunk érzelmek nélkül szexelni és , mint egyes férfiaknak, nekünk sem jelent semmit az egyéjszakás kalandunk.

masnap

A másnap másképp

Egészen sokáig úgy éreztem, hogy teljesen ura vagyok önmagamnak, én irányítok. Azt hittem felvérteztem magam annyira, hogy nem érhet csalódás. Kiválóan megy nekem ez a férfi módra szexelősdi, mit nekem érzelmek . Így  aztán  eszembe sem jutott volna érzelmi kapcsolatot kialakítani egy hímneművel.

Akkoriban váltottam munkahelyet, költöztem új városba, így az ezeregy éjszaka meséi véget értek aktuális partneremmel. Tiszta lappal kezdhetek, gondoltam én. Aztán megismertem őt, igen ott, a dolgozóban. Rengeteget beszélgettünk, megkedveltük egymást. Az első perctől tudtuk , hogy mi lesz a vége, hisz már mindenki számára világos volt, hogy izzik körülöttünk a levegő. Azt hittem elég erős vagyok , hogy nem sérülhetek meg, hisz pont erre van szükségem, hogy érezzem nőből vagyok, hogy kívánnak, hogy akarnak.

Nincs szükségem a szerelemre, elég ha valaki csak a vágyaimat elégíti ki.

Tévedtem. 

Tudtam, hogy mit akar tőlem, hisz elmesélte, hogy mekkorát csalódott a nőben, akit mindennél jobban szeretett. Elmondta, hogy azóta csak alkalmi kapcsolatai vannak, hogy talán képtelen már a szerelemre. Tudtam, ha lefekszem vele, akkor az tényleg nem fog másról szólni, mint a szexuális vágyakról. Tudtam, tisztában voltam mindennel. 

Mégsem voltam képes parancsolni magamnak és egy vállalati buli után a lakásán kötöttem ki. Azt gondoltam előre, hogy itt nem lesznek érzelmek, de

arra, hogy az egész olyan lesz, mint egy pornófilm forgatás, hát arra egyáltalán nem számítottam.

Póz 1-2-3 , a szinte már kötelezően lefutott körök... Másfél óra után én mondtam azt, hogy hagyjuk abba, már nem élveztem egyáltalán, sőt... Úgy gondoltam, hogy legalább alhatok egyet, de nem , még aznap éjjel hazavitt . 

A másnap pedig elemi erővel csapott le rám,  a munkahelyen... Mert ugye én hülye képtelen voltam betartani a házi nyúlra nem lövünk utasítást. Rettenetesen éreztem magam, legszívesebben a világ elől is elbujdostam volna, de még előle sem sikerült, köszönhetően az egy légterű irodának. 

A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem hibáztathattam senkit, csak magamat.

Hiszen tudtam , mindent. Mindezek ellenére életemben először úgy éreztem magam, mint egy rossz útszéli.

Rádöbbentem, hogy nő létemre valóban nem szexelhetek és nem is tudok érzelmek nélkül, nem adhatom oda magam úgy valakinek, hogy annak csak a testem kell. 

masnap

Ezután nem volt részem több egyéjszakában és nem is akarom , hogy legyen. Soha többé  nem szeretném átélni azt a másnapot, amin legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá.

Akárhogy is nézem a dolgot,

a "szexben tényleg az ölelés a legjobb", a másnap pedig a szerelmed mellett ébredve lehet igazán boldog. 

A poszt kommentelhető ugyan, de csak a témára reflektáló vélemények közzétételét hagyhatom jóvá. A személyemet sértegető hozzászólásokat azonnali hatállyal törlöm.  Bármily meglepő , nem vagyunk kötelesek a személyünket becsmérlő, lealacsonyító kommenteket fogadni a saját oldalunkon. 

Tovább