Outsider

blogavatar

Hétköznapi_Nő - Hétköznapjai kicsit más szemmel. Ki mondta , hogy kívülállónak lenni könnyű ?

Oszd meg a Facebookon!

Utolsó kommentek

Kezdők dilemmája - Fogyókúra kontra életmódváltás

Csodaszerek, csodamódszerek, csodadiéták, csodateák. Hemzsegnek a piacon az olyan termékek, melyek hatékonysága talán Columbo feleségéhez lenne hasonlítható , hisz eredményességüket még soha senki nem látta a valóságban, noha a köztudatban igenis léteznek. Továbbra is élénken él a fejekben az az általános tévhit, miszerint elég bevenni egy - egy csodabogyót és a tv előtt ülve nassolnivalót majszolgatva is csak úgy olvadnak majd le a kilók. Majd mikor mégsem megy le egyetlen árva dekagramm sem, akkor lelkesen keresgélni kezdünk a Google-n fogyókúra címszó alatt. Észre sem vesszük, hogy még ekkor is jócskán tévúton járunk, de azért kipróbáljuk az Atkins diétát, az 1000 kalóriás étkezést, a kedvenc sztárunk is ezzel fogyott le módszert ésígytovább. Majd tartjuk is magunkat a kalóriaszámolgatás szigorú napirendjéhez úgy kb. 2 hétig, amivel sikeresen leadunk néhány kilót. Aztán persze képtelenek leszünk ellenállni a csirkepörkölt varázslatos hívószavának és észrevétlenül vissza is hízzuk a "vért izzadva" leadott grammok többszörösét. Mentségére szóljon, a társadalom ezen szegmense legalább megpróbált tenni valamit önmagáért , még a másik fele továbbra is úgy véli, hogy temérdek túlsúllyal is irtózatosan szexi és kívánatos. Lefogyni meg persze úgysem tudna, hisz erős a csontozata, ilyen a genetikája , meg egyébként is így van ő jól, ahogy van - persze, mindene megvan csak az akaraterő hiányzik. De erről majd egy későbbi bejegyzésben. Na de mégis , mit tegyünk és ne tegyünk , ha változtatni szeretnénk a formánkon? Fogyózzunk vagy váltsunk életmódot? Higgyünk vagy ne higgyünk a folyton változó divatnak ? És egyáltalán, hogy a fenébe álljunk neki ennek az egésznek ?

divatsprint

Jó szokásomat megtartván most sem általánosságban a véleményemet puffogtatva írom meg a bejegyzést, sokkal inkább saját tapasztalataimat felhasználván mutatom be , én hogyan is próbálkoztam kezdetben eligazodni a fogyókúrák és edzések útvesztőjében. Nem volt egy gyalog galopp be kell vallanom. Pláne úgy nem, hogy én sem testépítő sem nádszálkisasszony nem szeretnék lenni. Na, de kezdjük az elejéről.

A nagyon távoli múltban anno még úgy tíz éve aktív sportoló voltam. Még a rendkívül hízékony alkatommal , erős csontozatommal és mindehhez társuló alacsony testmagasságommal is sikerült úgy kinéznem, hogy nyugodtan megehettem édesanya remekműveit a magyar konyha cseppet sem kímélő ételei közül. Majd mikor felhagytam minden sporttal és életemet a "lumpolásnak" szenteltem, észrevétlenül kúsztak fel rám a kilók. Folyton hadilábon álltam velük, mert nem tartozom azon nők közé, akik azt gondolják, hogy az óriási hurkákat büszkén illik viselni.

- Bocsánatot kérek azoktól, akik így gondolkodnak, szívük joga, de sohasem fogom osztani a véleményüket.

Mikor aztán egyik reggel úgy ébredtem, hogy nosza ebből elég volt, ideje tenni valamit, hát a rendkívül népszerű holnaptól fogyózom elméletet kezdtem el követni és mellé Rubint Réka Dvd-vel gyötörtem magam. Kb. egy évig sikerült is elégedettségben élnem magammal. Majd egy új párkapcsolatban való eltunyulásom eredményeképp a torna elmaradt , a pizza és a meki előtérbe került. Mindehhez abbahagytam a dohányzást is , így a végeredmény 10 kg plusz. Legszívesebben kidobtam volna az ablakon azt a mérleget amire ráállván hosszú időre önbizalom hiányossá váltam . Mérlegelni azóta sem szoktam - amit egyre többen ajánlanak is, hisz lehetsz 60 kg úgy is, hogy izmos vagy, meg ugyanannyi csak hájasan.  

divatsprint

Ezután megpróbáltam elfogadni magam, ahogy egyre inkább divatba jött a nem baj hogy súlyfelesleged vagy felfogás. Nekem sohasem ment. Sajnáltam magam , de persze semmit nem tettem azért, hogy változzak. Nem éreztem jól magam a bőrömben, fáradékonyabb is voltam a kelleténél, de akárhányszor határoztam el , hogy na most aztán mozogni kezdek annyiszor  hagytam abba, mert valahogy könnyebb volt bámulni a tv-t zombiüzemmódban, legalább addig sem kellett gondolkodni. Félreértés ne essék, sosem voltam igazán kövér, bár , mint tudjuk ez is nézőpont kérdése, hisz attól függ kihez mérten nézem magamat. No, de volt rajtam felesleg bőven. 

Tavaly év végén aztán elhatároztam , hogy 2017 lesz az az év , mikor egyszer és mindenkorra változtatok magamon és az életmódomon. Szántszándékkal nem újévi fogadalomnak szántam, hisz tudjuk , hogy azokat csak ritkán sikerül betartani. Na, igen ám , de hogyan kezdjem - ötlött a költői kérdés a fejembe. A fogyókúra, mint olyan nekem már réges rég törlődött a rossz beidegződéseim közül, hisz csak ideig - óráig nyújt megoldást, mint azt korábbi tapasztalataim is jól mutatták. Tudtam , hogy a megfelelő mozgásforma és étrendbeli változtatások kombinációja lehet a kijelölt út a hatékony alakformálás útvesztőjében. A rengeteg önjelölt fitneszguru és életmód tanácsadó milliónyi cikkének köszönhetően , az egész életmódváltósdi legnehezebb feladata az volt, hogy megtaláljam a számomra legmegfelelőbb, rutinszerűen követhető edzéstervet és konyhaművészetet. 

Szerintem a leginkább félrevezető tanács kezdőknek , a tervezzük meg előre előszeretettel hangoztatott szlogene. Körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mint a leszokás tervezgetését dohányosoknál. Időhúzás semmi más. Én fogtam magam és nekiálltam. Na de minek is ? 

Kitűztem célul, hogy a pelyhüdt habtestemből formálok egy elfogadhatóan izmosat és nőieset, amivel ha nem is indulok az Arnold Classicon , de a plus size vonalat sem erősítem tovább. Így történt, hogy 

leporoltam a törölközőszárítóként funkcionáló ellipszis tréneremet és végre valahára használatba vettem . A kondícióm a 0-val volt egy szinten, jól éreztem én , hogy ideje változtatni a tunyacsáp életmódon. Partra vetett bálna módjára vergődtem a tréneren, közben izzadtam , mint a ló és ehhez elegendő volt negyed óra is. Bár akkor még az is rendkívüli teljesítménynek számított tőlem, hisz már évek óta nem emeltem meg a fenekem.  Rengeteget olvasgattam közben a témában és amiről úgy gondoltam , hogy talán igaz lehet azt beépítettem az edzéstervbe. Így tanultam meg csak remélni tudom, hogy nem tévesen , hogy

  • a kardió plusz súlyzós- erősítő edzés a leghatékonyabb kombó.
  • a zsírréteg alatt mindenkinek kockás a hasa, de a kis geometriai formákat csak sima has préssel sosem lehet előcsalogatni még akkor sem , ha számolatlanul csináljuk őket.
  • mennyire fontos a rendszeresség - már heti 4 - szer , de inkább 5-ször edzek ,
  • kötelező pihenőnapot tartani, hisz az izmoknak szüksége van regenerálódásra ,
  • attól hogy súlyzózol még nem leszel túl izmos , pláne nem a kézisúlyoktól.

divatsprint

Elkezdtem élvezni az edzést, mert tapasztalom magamon a lelki és testi pozitív hatásokat , bár még mindig furcsán nézegetem az egyre növekedő kockákat a hasamon, melyek rég nem látott idegenként bújnak elő a zsírréteg alól. Zsebelem be a bókokat a környezetemből, hogy már látszik az eredmény, pedig még csak 3! hónapja építettem be a mozgást a mindennapjaimba.

  • A fenekem sosem volt lapos, de most jobban kerekedik mint valaha. 
  • Olyan helyeken is izmokat vélek felfedezni magamon, amikről azt sem tudtam hogy léteznek. 
  • Szorongásos ember lévén enyhülni érzem a szorító érzést a mellkasomban. 
  • Nem húzom fel magam már olyan könnyedén, vagy ha mégis, azt a gépen vezetem le. 
  • Állóképességem javul, a fáradékonyság energikusságba hajlik .
  • Önbizalmam nő, kezdem jobban érezni magam a bőrömben .

Megszállottá váltam az edzésben, folyamatosan olvasok a témában, minden nekem tetsző és általam hasznosnak vélt új mozgássort beépítek a napi most már 1 órás időintervallumú edzésembe. Élvezem na , ez van. 

Amivel azonban még mindig nem tudtam dűlőre jutni az az étkezés. Valljuk be a magyar konyha az nem éppen az a kimondottan fogyókúrás menüsorokat tartalmazó hely, Update bolt meg nincs a kicsiny falumban , úgyhogy az is kilőve. És egyébként is a hajam hullik ki tőle, hogy minden héten változik a divat etéren, mert ami márciusban egészséges volt, az áprilisban már  tuti káros és így fordítva. 

A szakértők szerint, viszlát fehér kenyér és liszt, bye bye krumpli, tészta és társai, de akkor mégis mi a francot egyek? Örökre búcsút kell intsek mindennek amit szeretek ? A francokat. Kenyeret eddig sem nagyon ettem, az olajat most igyekszem lecserélni olivára vagy arra a kókuszosra amit múltkor láttam, több csirkehúst eszem ,mint disznót és köretnek is igyekszek inkább barna rizst vagy salátákat alkalmazni. De ennyi. Sem éhezni sem nyúlkaján élni nem vagyok hajlandó :)

Ezzel a hozzáállással , kisebb étrendi változtatásokkal és sok sok élvezettel végzett edzéssel 3! hónap alatt értem el azt a szintet , hogy jobban érzem magam a bőrömben, mint az elmúlt néhány évben valaha is. Centik mentek le a derekamról, a kockák egyre bújnak elő az eddig vastag zsírral borított hasamról  . Azt gondolom ,nem kell ide vastag pénztárca, személyi edző, konditerem és Norbi Update sem - persze nem leszólván őket. Kis változtatás és odafigyelés, na és persze erős akarat meg egy jó adagnyi kitartás , nem nagy ördöngösség. Talán mégis indulok azon az Arnold Classicon ? :)

Tovább

Miért reménykedünk szüntelen abban, hogy megváltozik ?

.Balga, csacska, csúf , hiú, égi tüneményekkel játszó, csalfa, vak remény. Jellemezhetnék így is azt az ábrándképet, ami még mindig oly bőszen a fejünkben él. Meggyőződésünk, hogy képesek vagyunk az emberek személyiségét egyik napról a másikra megváltoztatni, majd mikor éveket feccöltünk egy már eleve halálraítélt ügybe, hibáztatjuk azt a bizonyos remény halat, amely volt szíves feldobni a nem létező talpát , hogy miatta úszott be az oldalunkra, majd ott is ragadt a kis aranyos rája.  De miért? Miért vagyunk képesek a végletekig reménykedni abban, hogy az általunk szeretett személy , majd pont miattunk válik egy számunkra megfelelőbbé? Van egyáltalán realitása ennek az egésznek? És miért lesz felelős sikertelenségünk miatt a másik ember? Na meg egyáltalán, mi magunk képesek vagyunk a változásra ?

remény az az indulat, amelyet valamely óhajtott, de ránk nézve még bizonytalan dolog képe lelkünkben kelt. A remény így ellentétes érzelmekből alakul, az óhajtás tárgyának képe kellemes, elérésének bizonytalansága kellemetlen. 

remeny

Az okos enged

Ahogy az már nálam lenni szokott, az ilyen témákban szeretek mindig a saját életemből példákat hozni, alátámasztván állításaim legalább egy részét. Így engedtessék meg , hogy a Remény rabjai most rólam szóljon. 

Ha igazán szeretünk valakit, akkor azt nem akarjuk megváltoztatni, vagy ha mégis, akkor meg nem szeretjük eléggé.

Mondogatják ezt igen bölcsen azok, akik már kicsit járatosabbak a dologban -  gondolom én . De mi van akkor, ha szeretetünk nem szűnik, úgy , ahogy a számunkra zavaró jellemvonások sem ? Rendhagyó módon nem csak a párkapcsolat, hanem a barátság szempontjából is bemutatom a jelenséget.

Az általános iskola alsó tagozatában ismerkedtünk meg és lettünk örökös barátok - akkoriban még így hittük. Hasonló vehemenciával rendelkező, folyton a végletek között mozgó emberek voltunk- vagyunk, akik valahogy mégis mindig számíthattak egymásra akkor is, mikor az egész világ összefogott ellenük. De volt ott valami egészen más is, birtoklási vágy, féltékenység, örökös rivalizálás, mely, ahogy teltek az évek egyre inkább kirajzolódni látszott. Én, a magam részéről akkor és most sem igazán értem, hogy az általam barátnak nevezett személy miért akar pont velem, egyfajta igen nonszensz és agyament játékot játszani. Hogy miért kell folyton azt hallgatnom, hány fiú szerelmes belé- majd később kikkel feküdt le - miközben engem inkább a kapcsolatok szerelmi része érdekelt. Vagy miért nem tudtam befejezni soha egyetlen mondatomat sem a hozzám intézett És te hogy vagy? kérdésére. 

Ahogy teltek az évek, kezdtem magam egyre furcsábban érezni a társaságában. Valahogy folyton elszívta az életenergiámat egy - egy hosszú egyoldalú beszélgetés. Nagyon untam már, hogy állandóan az ő magánéletét kell boncolgatnunk és, hogy a Mi, lassan teljesen átváltozott Én - re,  miközben a másik Én lassan kezdett eltűnni a süllyesztőbe. Ekkor beszélgettem el vele életünkben először nagyon kimért és határozott mondatokban arról, hogy ha nem változtat, befejezzük ezt a barátságnak nevezett , lelki szemetesláda - én vagyok a világ legjobb nője kapcsolatot. 

Próbált tenni az ügy érdekében , de a változásokkal pusztán addig jutottunk, hogy feltette azt a bizonyos És veled mi újság? kérdést, majd egy- két mondatot már az én életemről is képes volt végighallgatni. De ennyi.

Képtelen volt kibújni az énközpontúság alól és továbbra is csak arra használt, hogy mindazt a bizonytalanságot, amit magában hordozott, a nyakamba borítva általam váljon erősebbé.

10 éven át napi kapcsolatban álltunk egymással, reggel és éjjel is hallgattam a felém záporozó De szerinted tetszek neki, de szerinted mit gondol rólam, de szerinted Én Én Én és Én ? kérdéseket, még egy nap meg nem telt az a bizonyos padlásom és nem borítottam ki az évek alatt csordultig telt  és akkorra már kicsordult poharat. 

A végkifejlet az lett, hogy a mai napig nem beszélünk egymással, mert volt szíves megharagudni rám , nekem pedig sohasem fordult meg a fejemben , hogy  tovább játsszam valaki pszichológusát. 

A szamár szenved

A fentebb említett történetből okulva már tisztában voltam vele, hogy egy ember személyiségét nem lehet megváltoztatni, de ha párkapcsolatra került a sor, valahogy mindig kitörlődött a fejemből eme nemes gondolat. És azt gondolom , nem vagyok vele egyedül, hisz oly sokan, sokszor reméljük azt, hogy képesek leszünk megváltoztatni valakit. Pedig ez egyáltalán nincs így.

Életem szerelmének hittem, rózsaszín bárányos felhőkön úszkáltam és onnan ugráltam fejeseket a boldogság tengerébe. Na persze , hamar fájdalmas hasas lett abból az ugrásból. Más élethelyzetből jött, szögesen ellentétes világmeglátással rendelkező emberek, hasonlóan erős személyiséggel, önfejűséggel és fejet az igába hajtani képtelen habitussal. Ezek voltunk mi. Talán nem meglepő , hogy mindebből semmi más nem sült ki, mint soha véget nem érő dráma, veszekedés, kiabálás és könnyek. A miért így és úgy , de miért nem így és úgy, a nem így kellett volna hanem amúgy, ne ezt vedd fel hanem azt, ne így csináld ne azt és ne így végeláthatatlan véleménykülönbségek, olaszos stílusban történő tálalása.   

Két év, ennyit küzdöttünk egymással, egymásért teljességgel feleslegesen. Hiába próbáltunk idomulni, kompromisszumokat kötni és megalkudni. Továbbra sem értettük egymást, ha a-t mondtam ő mindenképp b-t. S ha egyik akadályt legyőztünk, természetesen rögtön jött a másik. 

Kénytelen kelletlen be kellett látnunk, hogy belefáradtunk mindketten és a remény , hogy valaha is működőképes lesz a kapcsolat végleg elveszett. Így miután meguntuk játszani a szamarat és kivágtuk a fát, majd végre láttuk az erdőt, fájdalmas búcsút intettünk egymásnak. 

remeny

Együtt változni

"A fogadjuk el egymást úgy, ahogy vagyunk" , egészen addig állja meg a helyét, még nem költözünk össze szívünk kuglófjának egyetlen mazsolájával. Ekkor ugyanis megoldást kell találnunk az olyan fontos kérdésekre , mint a televíziózás és szex egyensúlya, a mikor, ki és hogyan takarít, a horkolós alszik el mindig hamarabb és társaira.  Egyszerűen létezhetetlenné válik az, hogy ha mindennapos tányércsapkodás nélkül szeretnénk folytatni kapcsolatunkat, akkor ne kelljen bizonyos dolgokban változni és változtatni. Ha a kapcsolatot úgy ítéljük meg, hogy a kisebb - nagyobb problémákat leszámítva működőképes, akkor jogos a reményünk az irányba , hogy igenis képesek vagyunk változásra, ha van kiért és miért. Úgy gondolom és tapasztalom, hogy  ez az egyetlen helyzet, mikor ebből a szempontból és ebben a témában létjogosultsága keletkezik a reménynek.

Summa summarum

Ne higgyük, de még csak ne is reméljük, hogy a notórius hazudozó majd éppen miattunk változik őszintévé , hogy az agresszív állat egyszerre doromboló kiscica lesz a közelünkben, hogy a nőt és gyerekét bántalmazó férfj valaha is a mintaapa szerepébe bújhat. Sosem válik a tiszteletlenből tisztelettudó, a nagyszájúból csendes, a csalfából hűséges, a fatuskóból érzékeny, a hozzánk nem illőből éppen passzoló.

 Ideig - óráig képesek  megemberelni magukat, meg tudnak változni néhány napra, esetleg hétre. De az alapszemélyiségünket nem hogy más, de még önmagunk is csak nehézkesen tudjuk megváltoztatni. 

Léteznek persze kirívó esetek, mikor egy sokk, ne adj isten egy tragédia megváltoztatja az életet s általa megváltozik az ember is, de az a fajta változás nem a mi két szép szemünk miatt és főleg nem olyan rövid idő alatt megy végbe, mint ahogy azt mi szeretnénk.

"Ha elveszel feleségül egy mosómedvét, számíts rá, hogy egész életében dörzsölni fogja a két pracliját, és 'mosni' fog. Nem tudod leszoktatni róla.

Tovább

10 dolog , amit egy különleges embertől tanultam  

 Rendkívül szoros kapcsolat volt a miénk, a generációs szakadék ellenére is. Úgy értettük egymást, hogy a külső szemlélőnek sokszor fogalma sem volt róla, hogy ezek meg min nevetnek. 1921-ben született szegény családban, 13 éves korától szolgáló volt egy gazdag kúrián,férjhez ment egy, a szomszédok által kommendált (ajánlott) férfihoz, világra hozta édesanyámat  és átélte a világháború borzalmait is. Később aztán hozzánk költözött és élete végéig minket segített. Ő volt a nagymamám, akitől annyi bölcsességet és életörömöt kaptam 20 évnyi ismeretségünk alatt- mert, csak ennyi jutott nekünk, hogy egyetlen Coelho vagy motivációs tréner sem adhatott volna többet.


remeny hála szeretet halál kapcsolat emlék tanulás személyiség szlávka

1. Segíts magadon, az Isten is megsegít! 

Nem elég reménykedni, tenni is kell érte, ha el akarsz érni valamit. Ha minden tőled telhetőt megtettél és mégsem sikerült, akkor annak valószínűleg nyomós oka van. Nem a te utad, nem az a férfi , akit neked szántak, nem a te sorsod. Fogadd el és menj tovább. Ugyanis azzal , hogy folyton csak panaszkodsz még a dolgok változatlanul rosszak maradnak, sőt...  Kiút sem lesz mindaddig, még nem vagy hajlandó elfogadni, hogy te is felelős vagy a jelenlegi helyzetedért. Nyilván, a betegségeket nem ebbe a kategóriába soroljuk, bár példamutató volt az is, amilyen méltósággal viselte azokat.

Könnyű a világot vagy éppen a szomszéd Mariska nénit hibáztatni mindenért, miközben az áldozat szerepében tetszelegsz.

Mindig mindenhez úgy állt hozzá, mint megoldandó feladathoz, amit ha úgy látott,hogy valamilyen okból kifolyólag mégsem tud megoldani, egyszerűen elengedte maga mellől és nem rágódott tovább rajta. Ezért nem ismerte hírből sem a stressz vagy a depresszió fogalmát - hosszasan magyaráztam neki , hogy mit is jelentenek ezek pontosan.

Úgy vélte , hogy ha az ember tisztességgel teszi a dolgát , akkor nem lehet baj.  

2. A sírás nem szégyen 

A síráshoz általában úgy állnak hozzá az emberek, mintha valami bűnös dolog volna. Pedig igazán jótékony hatással bír, főleg hamár fojtogatja az érzés. Megkönnyebbülést hoz, ha szabadjára engeded az érzelmeid, akkor is, ha ezt mások előtt teszed. Sosem szabad szégyellni, hisz ettől még nem leszel gyenge ember.

Felesleges folyton felvenni az álarcot és megjátszani , hogy minden rendben, ha egyszer egyáltalán nincsen úgy.  

3. A nevetés gyógyít

És nevettünk, sokat és mindenen. Öniróniával saját szerencsétlenségünkön, örömmel a boldog pillanatokban, vagy csak úgy, mert ahhoz volt kedvünk. Sokat mesélt a régi időkről, én pedig elszórakoztattam a saját korosztályom dolgaival, történéseivel. Neki még óriási újdonságnak számított a telefon - mindig hangosan hallózott  és őszintén rácsodálkozott, hogyan lehetséges az, hogy a több száz kilométerre lévő rokon hallja, amit mond. Egyszer pedig még az mp3 lejátszómra is neki tetsző régi nótákat tettem, majd rávettem, hogy dugja a fülébe a fülhallgatót.

Olyan hangosan énekelt , hogy valószínűleg az egész utca hallotta.

De vele még tv -t nézni is óriási élmény volt, hisz folyton elhitte, hogy amit ott lát, az a valóság , így mindig nagy nevetés lett a vége, ha a filmélményekről kezdtünk beszélni. Egyszerűen csak Öröm volt mellette az élet.

4. Kis dolgokra nem adunk, a nagyokkal nem foglalkozunk

Mondván, a kisebb problémákon kár idegeskedni, a nagyobbakon , amiken meg úgy sem tudunk változtatni, azokon meg felesleges. Sokat segített ez anno az iskolás éveim alatt . Megtanított egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb  életre.  Már tudom , hogy nincs az az élethelyzet, amiből ne lenne kiút és nincs olyan probléma sem , amire ne lenne megoldás.

Ha a helyzet elkeserítőnek tűnik, vizsgáljuk meg más nézőpontból is, talán rossz oldalról közelítettük meg azt.

5. A harag rossz tanácsadó

Van, hogy az embert elragadják az érzelmei és olyat tesz vagy mond , amit később megbán . Mindenkivel előfordul, ahogy vele is megesett néha. Amit viszont érdemes volt megtanulni tőle az az, hogy tudni kell bocsánatot kérni és megbocsájtani. Könnyedén felemészthet a saját haragod, amivel nem a másiknak, sokkal inkább magadnak ártasz . 

6. Kerüld a pletykás embereket

Mert aki veled pletykál,az rólad is fog. Jobb, ha nem tud mindenki mindent rólad. Nem kell az orrára kötni a szomszéd Kati néninek , hogy mik folynak otthon a négy fal között. Ahogy Kati nénit sem kell hagyni, hogy lelkesen mesélgessen a 6. utcában lakó Józsi bácsi anyagi helyzetéről.

Egyszerűen jobb, ha mindenki a saját háza táján sepreget, így van ez rendjén . És ebből lesz a kevesebb gond. 

7.  Megérdemelsz egy jó fiút magad mellé

Rendkívül sokat tanultam általa és tőle arról, hogyan kell értékelni önmagunkat. Hogy soha nem szabad annál lejjebb adni , mint amennyit érünk. Hogy csak is olyan ember mellett érdemes lehorgonyozni , aki a tenyerén hordoz bennünket. Mindig azt mondta, hogy

ő inkább van egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.

Sosem szidta a férfiakat, pedig nem jutott ki neki a jóból mellettük, nyilván ebből kifolyólag két férj után felhagyott a társkereséssel és inkább ránk, a családjára koncentrált.  Engem viszont mindig azzal biztatott, hogy megérdemlem a boldogságot.

8. Értékeld , amid van , mert minden nap számít

Erre akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos, mikor egyik betegsége követte  a másikat és én minden egyes nap félelemmel ébredtem, hogy talán ma már végleg elveszítettem. Egyszerre felértékelődtek a napok,

 minden pillanata és órája értékes volt, mert vele lehettem, mert kaptunk még időt.

Furcsa, hogy az ember általában csak akkor jön rá milyen értékes valaki vagy valami az életében, mikor az a veszély fenyegeti, hogy elveszítheti , vagy ne adj isten már el is veszítette. Ilyenkor az egyetlen szalmaszál, amibe még kapaszkodni lehet az a remény. Mert az ember az utolsó percig kitartóan reménykedik abban, hogy minden rendben lesz.   

remeny hála szeretet halál kapcsolat emlék tanulás személyiség szlávka

9.  Akkor van vége, mikor feladod 

Legyőztünk együtt több infarktust, szívritmuszavart, elgyengülést, de még a lábamputációja sem gátolhatott meg minket abban, hogy gúnyos fintort adjunk a halálnak. Addig élt, még volt benne életigenlés , még ő is akarta.  92 éves korában aztán belefáradt a kiszolgáltatottságba , belefáradt az életbe. Kértem , hogy ne hagyjon itt , de ő már nem akart tovább élni. Kérte a Jóistent, akiben mindvégig hitt, hogy szólítsa magához. Az pedig egy őszi éjjelen teljesítette utolsó kívánságát. 

10. Az elengedés az élet legnehezebb feladata

Sosem felejtem a napot, mikor édesanyám telefont kapott és elcsukló hangon kérdezett vissza  - Meghalt? 

Szédülés, hányinger, harag , forgott velem a világ. Nem. Ez nem történhetett meg, nem hagyhatott itt. De mégis, megtette, ő elment és én itt maradtam nélküle.Sokáig tartott, mire el tudtam fogadni azt, hogy többé nem lesz velem. Elveszítettem azt az embert , akit édesanyám mellett a világon a legjobban szerettem. A nagymamát, a lelki társam, bánatom gyógyírét, a legértékesebb embert, akit valaha ismertem. Rájöttem, hogy minden baj eltörpül a halál mellett. Mert nincs akkora gond, baj , ami felérhet azzal, ha egy szerettünket elveszítjük.

Ha bármikor is úgy érzem, hogy padlót fogtam és nem tudok felállni, mindig eszembe jut , hogy ez még csak feleannyira sem fáj, mint az, amikor elveszítettem őt. 

Csak remélni tudom, hogy jó helyen van, hogy valahol valahogyan lát engem és büszke rám. Sosem felejtem őt, a szavait és amiket általa -tőle tanultam.  

Tovább