Kovácsék nem vetették meg az alkoholt, már felmenőik között sem volt ritkaság  talicskában hazatolni a férfit a kocsmából. De mindezek ellenére alkoholista egyik sem lett közülük, egyedül az alkalmanként elfogyasztott italok mértékének megfelelő megválasztásával akadt némi gondjuk. Ritkán ült össze a díszes társaság egy- egy jeles nap ünneplésére, de ha mégis sikerült összehozni a nagybecsűt, hát nem kellett sokáig várni , hogy tetőfokára hágjon a hangulat. 

masnap

Generációk találkoztak ilyenkor, nagypapától a huszonévesig mindenki felöntötte a garatra azt a bizonyos kupica pálinkát, melyet kötelező volt amolyan üdvözlésképpen elfogyasztani. De nem ám azt a pálinkának nevezett bolti alig égeti a torkom változatot, nem, ez a papa főzte - szétmarja a nyelőcsövem féle szilva, ami ugyan nem finom, de gyorsan "üt". 

Óvatosan igyátok, nehogy berúgjatok - hangzott a mondat a délelőtti órákban, majd ahogy közeledett az este átcsapott - A "Na, még egyet!" felkiáltások sokaságába. 

Ezen az ominózus napon sem volt ez másképp. A köszöntő pálesz után amolyan Mónika show - szerű beszélgetés vette kezdetét, tizenegyen próbáltak egyszerre, egymást túlharsogva diskurálni. De nyilván a sok szócsépléstől száradtak a torkok, így mit volt mit tenni, papa hozta a hordóból a bort, mely a pálinkához hasonlóan ,igen magas alkoholtartalommal bírt. Nem is kellett hozzá sok idő, hogy az amúgy sem csendes família egyre hangosabbá váljon.

Előkerült a Cd-s magnó, benne a mulatós nóták gyöngyszemeivel és persze mindez kiegészülve a kiscsalád Xfaktor-i magasságokban szárnyaló énektudásával. Minél több bor fogyott, annál tehetségesebbé váltak, egyre hangosabban szólt a lakodalom van a mi utcánkban tanyasi teli torokból stílusban, megspékelve a táncos lábú pörgetem - forgatom profikat megszégyenítő mozgáskultúrával. 

Olyannyira emelkedett volna a hangulat, hogy azt már a jóval távolabb levő szomszédok sem hagyhatták szó nélkül. Jöttek is széles mosollyal az arcukon, kezükben egy üveg italnak nem nevezhető azonosítatlan löttyel, mondván hoztak már egy kis kóstolót a Sanyi főzte pálinkából. A jó szomszédi viszony megőrzése végett természetesen be lettek invitálva a mulatságra és persze könyörögni sem kellett nekik , hogy fogyasszanak egy jó kis hazait. 

Lett is ottan dínom - dánom , ment a gőzös Kanizsára, kirúgták a ház oldalát , végigjárták az akácos utat és táncoltak az asztal tetején. Nagy volt a szeretet, mindenki ropta mindenkivel, egymásra borulva és összekapaszkodva harsogták a nótákat. 

Mígnem aztán eljött az a  pillanat, mikor is az alkohol hatása elérte azt a bizonyos pontot, ahonnan már nincs visszaút. Előkerültek a múlt századi sérelmek , előjöttek a meg nem - vagy félreértett mondatok és felbukkant a zöld szemű szörny is. Arra, hogy kivel és miért kezdődött a fennforgás természetesen senki nem emlékszik, de az, hogy a bulinak rövidesen vége szakadt halványan dereng mindenkinek. 

Az történt ugyanis, hogy a szomszédasszony szemet vetett a házigazdára, amire viszonzásképpen a gazdasszony az ő urával lépett táncra.  Az otthoni lányok , a legényeken kaptak hajba, a többiek meg belekeveredtek a perpatvarba.

Végül aztán a szomszéd Icáék megelégelték a kiabálást és már bort sem kaptak, így kénytelen- kelletlen, de azért jól megsértődve hazaindultak. Azaz csak próbáltak volna, ha az Ica nem esett volna le a lábáról és nem gurult volna egyenesen az árokba. Így a Pista segítséget kellett , hogy kérjen a háziaktól, akik szintén nem voltak a helyzet magaslatán, de azért négyen összefogódzkodva eltámolyogtak a másik tanyáig. Eközben az otthoniak is elunták már a sárdobálást, faltól- falig közlekedve megpróbáltak nyugovóra térni. Ami azért nem volt olyan egyszerű, hiszen két szobára voltak tízen, de a sok jó ember kis helyen is mondásnak eleget téve ki-ki keresett magának fekhelyet. Lassacskán elcsendesedett a tanyavilág és a díszes társaság békésen szuszogva aludta át az éjszakát. Már aki ugye, mert egyeseknek nem bírta a gyomra a papa borát, így volt ki a WC mellett görnyedve várta a reggelt. 

masnap

Ami el is jött nemsokára. Kakasszóra éledezett a ház, tömény alkoholszag lengte be a szobát és az emlékek foszlányai lassan felsejleni látszottak az emlékezetekben. Rögvest mindenki fogadkozni is kezdett, hogy soha többé egy kortyot sem, ami persze megintcsak nem tartott tovább, a reggeli pálinkánál. A kutya harapást szőrével jó tanácsot megfogadván, a família másnap sem jutott tovább az udvarnál és még mielőtt kijózanodhattak volna, újfent borgőzösen mulatták át az éjszakát.

Így esett meg Kovácséknál, hogy az a bizonyos Másnap csak harmadnapra jött el. Azon pedig már semmilyen csodaszer , praktika , sem Algopyrin, sem gyógy sör , sem semmi nem segíthetett. Próbálták leginkább csak túlélni valahogy. És bár megint mindenki eldöntötte magában, hogy soha többé nem iszik ennyit, a következő tanyasi másnapra nem sokat kellett várni. 

A bejegyzést megtörtént események ihlették, szereplői valósak, így bármilyen hasonlóság a valósággal , nem a véletlen műve . :)