Emlékszem.... 

Reggel korán keltem, nagymamám reggelit hozott nekem és én a matinét néztem a tv-ben, na de nem ám ezeket a lövöldözős se eleje se hátulja meséket! Pumukli akkor még a mindennapjaim része volt.

A legnagyobb kedvenceim közé, mégis a  diavetítő tartozott. Imádtam mikor anya a falra vetítette a rajongásig szeretett meséimet. Az összes feliratot megtanultam fejből és végül én meséltem el anyának. 

Ha szép idő volt, a szomszéd gyerekekkel találkoztunk a játszótéren( nem Uniósított) és ment a bandázás, a szó akkori értelmében. Ártatlanul, gyermekien. 

Fogócska, bújócska, hintázás. Semmilyen drága játék nem kellett ahhoz, hogy egész nap kinn legyünk. 

Nem ismertem az Unatkozni szó fogalmát. 

Tudtuk mikor kell hazamenni. Délben ebédre és este mikor sötétedik. 

Nem kellett hozzá telefon, hogy magamtól is hazataláljak időre. 

Ha az időjárás nem engedett ki minket a szabadba, akkor benn játszottunk, klasszikus babázás, főzőcskézés csak úgy játékból és a többi. 

Emlékszem egy babám volt, semmi extrát nem tudott, de én nagyon szerettem.

Hatalmas izgalommal vártuk az iskolát, még mindig Iphone és Laptop, meg Tablet nélkül. Félelmetes igaz ? 

A tanárainkat feltételek nélkül tiszteltük, ha egyest adott, biztos megérdemeltük, nem a tanár volt a " hülye"

Ismertük a TISZTELET fogalmát. Tiszteltük a nálunk idősebbeket, ha leszidtak csendben hallgattuk és még el is szégyelltük magunkat. 

Iskola után nem azért siettünk haza, hogy bekapcsoljuk a kütyüket és zombi módra üljünk előtte, hanem azért, hogy találkozhassunk kinn a téren a barátokkal. 

A házi feladatok megoldásához nem állt rendelkezésre az internet, egyszerűen észből és KÖNYVEK segítségével oldottuk meg őket. 

Apropó könyvek, sosem feledem az első könyvtári élményemet, életem első könyve a Dumbo volt . :) Lassan a könyvek is eltűnnek már ... 

A zenéket nem a Youtubon hallgattam, hanem a kazettás magnómon. 

Kazettára a "Rec" gomb megnyomásával vettem fel számokat  a rádióból. 

Videókazettán néztem az első Harry Potter filmet. 

Az általános iskolában még menő volt a " hülye fiúk" felfogás, fogalmunk sem volt mi az , hogy járni kell velük .

Nem pasim volt, hanem szerelmem, persze csak teljes titokban. 

A "két szerelmes pár mindig együtt jár" , már akkor felcsendült, ha csak beszélgettünk egymással . 

Emlékszem életem legelső "randijára" , ami abból állt , hogy sétáltunk, beszélgettünk , majd náluk anyukája üdítővel és rágcsálnivalóval kínált minket. 

Emlékszel ? :)

Azt gondolom ez volt az igazi gyerekkor, ami felnőttként is hatással van rám. 

Bár már óriásit változott a világ, nekem is van laptopom meg okos telefonom mégis, 

ma is ismerem a Tisztelet szó fogalmát és alkalmazom is. 

12 éves lányokat hallok arról beszélgetni, hogy mennyire "gáz" , ha nincs valakinek pasija . 

Nap , mint nap látok embereket némán egymás mellett állni , miközben a Facebookot nyomkodják. 

Nézhetetlen filmek, igénytelen számítógépes játékok, szelfi evolúció, tanárverés, alázás ... 

Mikor fordult ekkorát a világ ?