Nem is lehetne aktuálisabb a sprint mostani témája, hiszen áldott jó Nav-unk éppen most készíti kicsiny Magyarország kicsiny polgárainak adóbevallásait. Már sokat gondolkodtam azon, hogy mégis mit kell bevallanom azon , hogy dolgoztam,majd a temérdek adót levonták a béremből ?!  Nem elég nyilvános , hogy a bruttó 120 000 -ből 80 ezret kaptam kézhez ? S hova tovább szabadságon is voltam papír szerint 11 napot, még a valóságban csak 6-ot, de persze ez már senkit nem érdekel . ( mit is tehettem volna, ha nem tetszik mehetsz alapon nem volt más választás. És név nélkül, de voltam közmunkán is , ahol a szakmunkás bér helyett az általános iskolai végzettséggel rendelkezők bérét kaptuk( lenyúlva tőlünk ezzel 32 ezer forintot) , de mindeközben megkértek, hogy ha jön az ellenőrzés tegyek már úgy , mintha sepregető lennék . Nyilván ......

vagyon

Mindeközben honatyáink bevallásai , vagyonnyilatkozatai szintén önbevallás alapján készülnek, melyekben persze saját nevükön apró megtakarítások , de annál nagyobb tartozások szerepelnek.

Nyilván, hisz a rokonok , feleségek vagyonnyilatkozatai nem nyilvánosak...... 

Minden hasonló témájú bejegyzés előtt úgy érzem szükséges megjegyeznem, hogy nem vagyok egyik párt tagja sem , szimpatizánsa , de még csak az  ellensége sem. Véleményem minden esetben az aktuális kormánytól független, mert még mindig azt gondolom,

hogy nincs olyan párt, politikus ma Magyarországon, aki képes volna korrupció és saját zsebre játszás nélkül irányítani az országot.

Vagy ha van is, akkor oly kicsi a támogatottsága , hogy esélye sincs vezetői pozícióba kerülni. 

vagyon

Nagymamám és a szüleim anno általam ( 1 gyerek is elég volt) kaphattak önkormányzati lakást. Ezekről tudni lehet, hogy egy albérlet árának töredékéért bérelhető. Válogatni lehet ugyan, csak nem érdemes, mert kapod ami van alapon működik és még akkor is összerakhatod a két kezed ha sikerül hozzájutnod egyhez. 

Tudni kell , hogy nagymamám 1921-ben született, zsidó családnál szolgált még  a világ háború előtt, majd később mikor elhurcolták a "főnökasszonyát",  hazakerült szülőfalujába , ahonnan útnak indultak anyuval. 

Az önkormányzati házunk egy közös udvarban helyezkedett el, ahol 5-en laktunk egy kapun belül, itt nőttem fel, szerettem. Bár egy időben piszkáltak is a suliban, hogy milyen szegények vagyunk. Én ezt sosem vettem észre, nem éreztem magam szegénynek, csak mert nem telt Nike cipőre. 

Szüleimnek és felmenőimnek nem volt lehetősége tanulni, hisz nagyim is sokszor mesélte, hogy iskola helyett otthon kellett maradnia vigyázni a kisebb testvérére, vagy mikor már nagyobb volt, be kellett állnia dolgoznia, hogy meg tudjanak élni valamiből. Így édesanyámnak sem volt sok lehetősége tanulni, ugyanaz a sors jutott neki, mint a nagymamámnak. 

Sok évnyi önkormányzati házban éldegélés után jött a lehetőség, hogy megvehetjük a házat , majd eladhatjuk azt az érdeklődő ügyvédi irodának. 

Ekkor láttunk életünkben először 6 millió forintnyi készpénzt.

Hatalmas örömmel nézegettük a családi házakat, melyek közül egyet  végül a sajátunknak hívhatunk majd. 

Lett saját házunk és egy öregecske Renault Clio személyautónk is. Erre futotta 6 millió forint. Szüleim tovább robotoltak azért, hogy jusson a felújításra is, két év múlva az is megvalósult. Boldogok voltunk, annak ellenére is, hogy a sok munka mellett a közös ebédeken kívül másra nem jutott idő. 

Édesapám szinte az egész életemből kimaradt, mert reggeltől estig dolgozott az év 365 napján, ha pedig otthon volt könnyedén elszunyokált bárhol bármikor. 

Édesanya amellett , hogy engem nevelt, mindig dolgozott ott ahol tudott, hasonlóan nagyimhoz, aki még 80 éves korában is dolgozni indult, egészen az első infarktusáig. 

Ekkor ugyanis megváltozott az egész életünk. Merthogy az infarktust vérrög követte, majd lábamputáció- Nagymamám ápolásra szorult. S mert végig segítette az egész életünket, így az idősek otthona szóba sem jöhetett. 

Édesanyám otthagyta az állását és ápolónővé vált. Mindezt az állam 35 ezer forinttal honorálta...... 

Napi 24 órás szolgálat . Édesapám mindeközben leszázalékolva, amit 50 ezer forintra díjaztak . Így maradt a fekete munka, urambocsá , hogy nem akartunk éhen halni. 

Nagymamától minden támogatást elvontak mikor 1000 ft-tal meghaladta a nyugdíja a megszabott határt. Saját költséggé vált a pelenka és a gyógyszer is. 

35 ezer forintot ért egy amputált láb és a 24 órás ápolás. 

vagyon

Nagymamám aztán 92 éves korában elhunyt, édesanyám pedig ott maradt munka és az ápolási díj nélkül. Nyugdíjba nem engedték el, hiába próbálta, mivel nem érte el a nyugdíjkorhatárt , így kivontak az éveiből mindent amit lehetett. 

Persze a sok évnyi munka miatt tönkrement a keze, bár azért közmunkára behívták , nehogymár otthon üljön egy ledolgozott élet után 60 évesen . 

Édesapám egészségügyileg teljesen tönkrement, de még most, a gerincműtétje után is azzal próbálkozik, hogy dolgozni tudjon.

A vagyonunk továbbra is a családi házunk és a több, mint 20 éves Renault Clionk.

Kettejük bevétele összesen nem éri el a 100 ezer forintot mégsem számítanak rászorulónak az adatok alapján .

 Még sosem jártak külföldön, de még csak a Balatonhoz sem volt szerencséjük. Másról sem szólt az életük, mint a munkáról és a csekkek fizetéséről. 

Most a nyugdíjkorhatár elérését követően nem számíthatnak másra, minthogy kettejük nyugdíja talán eléri a 120 ezer forintot és lehet, hogy ezzel  már sokat mondtam  . 

Tudom, hogy a történetünkkel nem vagyunk egyedül. De egyszerűen bicskanyitogatónak tartom, hogy milliós fizetések és milliárdok eltüntetése még mindig nem elég honatyáinknak, miközben megmagyarázzák az átlag állapolgárnak, hogy Magyarország erősödik.

Egyszerűen már keserű derűvel konstatálom a híradásokat, a nyilatkozatokat, hisz még a

megmagyarázhatatlant is megmagyarázzák. 

De ne kezdjünk el trágyát dobálni kormányunkra, hisz nem nagyon van más , aki kicsivel is hatékonyabban működtette , működtetné az országot. 

Nem vagyok politológus, nem értek semmihez, nem vagyok senki sem. Egy egyszerű állampolgárnak minősítem magam, aki soha nem lesz képes megérteni, hogy egy ország vezetősége, hogyan tudja ennyire kisemmizni a saját polgárait úgy, hogy azok nem lázadnak fel ellene?

vagyon

Rendkívüli módon tetszett Szentesi Kálmán megmozdulása, miszerint visszakövetelte a NAV-tól befizetett adóját, mert, hogy  szerinte nem arra költik amire kellene. És bár ő húzta a rövidebbet nyilván, az ötlet nem elvetendő. 

Tényleg annyit ér az életünk , hogy ha rossz helyre születtünk és nem vagyunk befolyásos emberek ismeretségi körében, akkor sárga csekk és semmi más? 

Elfogadható. hogy 60 év feletti emberek még a balatont sem látták ? Hogy a segítség csak névlegesen létezik? Hogy egyetlen megoldás a külföldre menekülés ? Hogy a magyar állampolgár rabszolgaságában él a saját országában ? 

Elfogadható , hogy egy élet munkája után az ember összes vagyona a háza ? A háza , amelyben jobb esetben ha tud tüzifát venni, akkor  nem fagy meg ? 

Elfogadható, hogy mindeközben a politika elit gazdagítja a saját és rokonsága pénztércáját? Hogy nevetséges indokokkal az ember arcába nevetve magyarázza azt, amelyről tudja , hogy hatalmas hazugság??? 

Kérdés-e  még, hogy mi a rossz az oktatásügyben? Hogy mi a baj az egészségüggyel? Hogy miért tartozunk a legdepressziósabb nemzetek közé? Hogy miért nincs jövőképe a fiataloknak? Hogy miért a világon az egyik legrosszabb a magyar egészségügy ? 

Lehet ezt magyarázni a végtelenségig, de az a nagy igazság, hogy a gazdag tovább gazdagodik, a szegény meg azt se tudja merre van fejjel , mert ha még dolgozik is, a fizetése nem elég arra sem , hogy a puszta létezését finanszírozni tudja. 

Tehát milyen vagyonról beszélünk ?